Az idő hova a f*szba tűnik???

Mikor ma délután fél 4-kor felriadtam legbékésebb álmomból az irodában és letöröltem a diszkrét kis álomnyálat a szám szegletéből, átsuhant a fejemen, hogy már megint hova tűnt ez a nap?
Esküszöm, csak fél órára szundikáltam el, amolyan emésztést segítő kis csendespihi volt, tehát nem mondhatom, hogy átaludtam a napot. Annál is inkább, mivel a főnököm is tiszteletét tette pár órára. Szóval ma dolgoztam, elintéztem pár telefont, hoztam kávét, írtam maileket.

De basszus, most volt 7.30, amikor az az undorító ébresztőhang belenyígott a fülembe!!! Jó, mentségemre szóljon, hogy hétfő van, és szombaton volt egy kis buli, tegnap meg belefutottam egy olyan buzi horrorba, hogy fostam a tükör elé állni, amíg lemostam a sminkem, és a víz vert fél éjjel, és ahányszor elaludtam volna, az jutott eszembe, hogy „Igaz történet alapján”. Aztán majd reggel szépen úgy kelek, hogy megszállt Belzebub, vagy ki a bré. Na mindegy.

Szóval ma eszembe jutott, hogy gyerekkoromban milyen mocsok sok volt az a „3-at kell aludni karácsonyig”, meg heteknek tűnt az is, ha reggel elmondta Rózsika, a konyhás néni, akinek én voltam a kedvence, hogy tejbegríz lesz ebédre, és végre elém tették a csókosoknak járó adagot dupla kakaóval, és még az sem tudta elvenni a kedvem tőle, hogy velem szemben ült a fikázós Lacika.

Most bezzeg az van, hogy ott állok 3 nappal karácsony előtt még semmit nem vettem senkinek, és hopp aludtam én, baszki?? 24-e reggel van, és nagyon nagy szarban vagyok, mert naná, hogy az elmúlt 3 napban se hordták össze a házimanók az ajándékokat. Azt meg hagyjuk, hogy 2 hónapja tervezem, hogy csinálok egy tetves tejbegrízt dupla, mit nekem, felnőtt vagyok, tripla kakaóval, de valahogy mindig éjjel 1 van, és már nincs rá időm…

Ha szerencsém van, nem találkozom olyan emberrel, aki kurvára megbölcsült az unalmas kis életében, és szereti erre azt mondani, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akarja”, mert olyankor nagyon agresszív leszek (egyébként csak passzívagresszív vagyok), és késztetést érzek, hogy kikötözzem, és egy faszkorbács segítségével megmutassam neki, hogy mi a hobbim, és, hogy arra nekem is mindig van időm.

Még szerencse, hogy mire ezt megírtam pont letelt a munkaidőm és mehetek haza. asszem főzök ma egy tejbegrízt tripla kakaóval.

 

Nagy az Isten állatkertje

Nagy az Isten állatkertje, különösen kis hazánkban!

És bár ezt eddig is tudtam, az utóbbi időben olyan események történtek szűkebb környezetemben, melyek megerősítették bennem a gondolatot:

a majmok bolygójának alapötlete a Kárpát-medencében született! Mert aligha van ennyi két lábra állt szőrös majom szerte a világon mint errefelé…

És ezek az emberi külsőt öltött egysejtűek mindenhova beszivárognak!

Ott vannak a törvényhozásban, az önkormányzatoknál, a multiknál, a kis könyvelő irodáknál, a házad építői közt és ha nincs szerencséd még akkor is szembe találkozol velük amikor a tükörbe nézel!

Nemrég egyik ismerősöm egy baráti beszélgetés során tudta meg, hogy könyvelője az elmúlt hat évben nem megfelelően jelentette be őt a NAV-nál, néhány milliót kirángatva ezzel a zsebéből.

Dühösen és heves anyázások közepette fel is hívta másnap a könyvelőt, hogy megkérdezze: mégis miért?

A válasz rövid volt és sokatmondó: „mert azt hittük, hogy te vagy az ügyvezető, hiszen mindig te hoztad a papírokat…”.

A megoldási javaslat is sajátosra sikeredett: „csináljunk önrevíziót öt évre visszamenőleg, mert rájöttünk, nem is abban a cégben dolgoztál…”.

Erről egyik barátom mondása jutott eszembe: „nem baj az ha nem értesz hozzá, de akkor azt írd ki a kapudra, hogy Pék és legközelebb kifliért jövünk hozzád!”.

Egy másik ismerősöm mert nagyot álmodni, kitalálta: építési vállalkozó lesz. Pénze és kapcsolata megvolt hozzá, egy dolog hiányzott csak, a szakértelem, amit a lelkesedés, odafigyelés és lelkiismeretesség teljes hiányával próbált meg ellensúlyozni. Az eredmény nem maradt el, úgy haladtak az építkezéssel mint Luca a székével, de pár rövidke évnyi csúszás után végre mindenki örült, beköltözhettek a közel egymilliós négyzetméter áron vásárolt, luxusnak látszó lakásokba…

De ami mindent üt, az az egyik mobilszolgáltató és a mezei ügyfél esete!

Egy napfényes délutánon becsöngetett hozzá a kicsit csaladi postás és átadott neki egy ajánlott levelet egy behajtócégtől, amiben felszólították, hogy fizesse be a fél évvel korábbi, már réges-régen rendezett tartozását…

Mondanom se kell, majdnem annyira meglepődött, mint az a barátom, akit egy szép nyári nap alkonyán egy kávézóba invitálta volt barátnője és egyben egyik gyermekének anyja hogy az aktuális párja és másik gyerekének anyjának társaságában megvitassák vele, most éppen ki kivel van tulajdonképpen!

Az már csak hab a tortán, hogy a budai konditerem, ahova barátaimmal járunk testünket építgetni és a borsos havi díjat csak hosszas alkudozás és telefonálgatás után sikerült a felére lealkudni, miért nem szerez be olyan öltöző szekrényeket melyeken működik a zár, step-padból miért csak kettő van a kondi részen és miért csak egy kötél van a csigás gépekhez? Az, hogy az öntött padlón öt-hat centis szintkülönbségek vannak és légkondi helyett szellőztetéssel próbálnak klimatizálni a termet már fel se tűnik…