Virtuális szürrealitás

– Doktor vagyok, van egy lakásom a 12-ben, van egy Mercedeszem, tele vagyok pénzzel és van egy hároméves kisfiam! – mondta a bájos, de erősen illuminált hölgy rögtön a bemutatkozás után a pesti éjszaka egyik gyöngyszemében.

– Állatorvos? – kérdem.

– Nem! Jogász! – felelte.

Ilyenkor mindig elgondolkozom, milyen elvárásoknak akarnak megfelelni ezek az emberek, miből gondolják, hogy a több száz képből, gondosan kiválasztott profil kép, a sípályán, gyors sminkelés után, vagy az egzotikus utazásokon, vagy sportautók mellett pózolós képek, vagy a néhány drága ruha, vagy drága autó kapósabbá teszi őket.

Milyen az a világ, ahol ennyire fontosak a külsőségek, ahol a szépség és fiatalság virtuális illúziója fontosabb mint a rendszeres testedzés, ahol elég csak a képeken szépnek és gazdagnak látszani. Ahol az emberek folyamatos “show-off day”-ben élnek, ahol huszonéves lányoknak minden reggel az az első dolguk, hogy több centis alapozó réteggel fedjék el arcuk, általuk nem elfogadhatónak vélt, részleteit, akik után a párnámból alig tudom kimosni a szemfestéket.

A pesti éjszaka nagy csatatere az egymásnak feszülő álmoknak és vágyaknak. Sok szépreményű élet ment már veszendőbe a dupla whisky-kólák mámorában, vagy a wc-ben… A legtöbben akik vidékről felkerülnek a nagyvárosba a legrosszabbat ötvözik a nagyváros és a vidék mentalitásából: gondolkozásban és stílusban megmaradnak olyan avittnak amilyenek voltak, de az elvárásaikat és az egójukat nagyra fújja a nagyváros csípős hajnali szele. Ők azok, akik húszéves koruk óta nem cserélnek profilképet, mert már nem olyan hamvasak, a gének és az éjszakázás megtette a hatását…

Milyenek azok az emberi kapcsolatok, amikor testi-lelki jó barátnők, vagy testvérek vetik ki hálójukat ugyanarra a srácra? Aztán néhány hétnyi vagy hónapnyi mámor miatt nem beszélnek egymással hónapokig, akár évekig és a karácsonyi asztalnál feszült csend ül a levegőben.

Birtoklás és látszat boldogság, irigység és képmutatás, ezek lehetnének mottói korunknak. Magukat istennek és istennőnek tartó emberek tömegei róják céltalan útjukat nap mint nap, hogy aztán este magányosan, riadtan vegyék észre az újabb ráncokat a szemük körül és remegő kézzel bontsák ki a fizetési felszólító levelet.

Szerencsére vannak kivételek, akikben még van tartás, akiknek vannak céljaik és tenni is képesek értük. Akiknek az agyában a zárt osztályra emlékeztető valóságshow-k nem csináltak még teljes resetet.

Állok a bárpultnál miközben a fenti gondolatok cikáznak a fejemben. Gondolataim fonalát egy bájosra sminkelt lány szakítja meg.

– Mit iszunk?

– Én vizet, és te?

– Rád bízom.

– Tessék, egy rozé fröccs.

– Kösziii! Azért vettél bort mert az olcsóbb mint a whisky-kóla?

– Nem, azért, mert már így is alig állsz a lábadon.

– És van kokód?

– Nincs.

Aznap többet már nem láttam őt…

RE: Hogy kúrjátok el

Ti pasik nagyrészt olyan egyszerűek vagytok, mint a bot. Talán ezért is kaptatok egy hasonló forma eszközt a lábatok közzé az evolúció során. Az hagyján, hogy a saját funkciójának betöltésére sem mindig tudjátok használni, de, hogy azzal is próbáltok gondolkodni…

Nem érted, miért van az, hogy ha lefektetsz egy csajt, akkor az mindjárt a szőke herceget látja benned?

Talán azért, mert úgy adtad elő magad! Gavallérként elvitted vacsizni a haverodtól kölcsönkért hűdegizda autóval, miközben arról stand-upoltál, hogy milyen jól megy a vállalkozásod, mekkora lakásod van kandallóval, meg jacuzzival, aminek az ablakából belátni a fél várost. Rendkívül figyelmesnek tűntél, sokat kérdezted a családjáról, a barátairól, a kutyájáról, és megdicsérted a ruháját. Csak azt felejtetted el közölni vele, hogy valójában nem érdekel, csak azért beszélteted, mert neked nincs semmi mondanivalód számára. És a lényeg, hogy nem akarsz tőle semmit kizárólag csak dugni, és hogy a szép körítés, az udvarlás nem a személyének szólt, hanem csak a résnek a lábai között. Ha szerencséd van, akkor az utóbbi időben csak olyan parasztokkal találkozott, akik már arra sem vették a fáradtságot, hogy kábítsák, csak odaköptek egy „hozzád, vagy hozzám”-ot, miután vettek neki egy sajtburgert a mekiben. Nem csoda hát, ha azt hiszi, te más vagy, és mást akarsz…

RE: Hogy kúrjátok el

Hogy miért akar veled aludni, mikor te meg csak üríteni akartál?

Ennek több oka lehet:

  1. Volt nálad kamagra, ami miatt nem csak 10 percig bírtad, így talán neki is jó volt, és lát benned némi potenciált egy második menetre, amikor talán már ki is elégül. Mivel te már félig alszol, így abban bízik, hogy ezt reggel megkapja.

  2. Akkora paraszt vagy, hogy nem vagy képes hazavinni, és neki meg nincs kedve éjszakai járatokkal órákat keringeni a városban, mint a gólyafos.

  3. Az előző kérdésre adott válaszban leírtak alapján, lehet, hogy azt hiszi, hogy te is szívesen töltenéd vele az éjszakát. De előbb-utóbb csak rájön, hogy te sem vagy más, mint a többi.

 RE: Hogy kűrjátok el

Hogy miért akar bemutatni a szüleinek?

Nos, amikor az ember lányát egyfolytában azzal basztatják, hogy mikor lesz már unoka, és „biztos veled van valami baj, hogy ha nem találsz senkit”, akkor képes még egy olyat is hazarángatni magával, mint Te, csak ne kelljen hallgatnia a süketelést a családi ebédnél.

Miért fordulhat az elő, hogy nem akarunk szexelni a második randin, ha az első találkozásnál már megtettük?

Mondjuk, ha az első találkozás egy buliban történt, mocsokkész állapotban, amikor valóban csak arra vágytunk, hogy valaki hazavigyen és megkapjuk a magunkét. A szex jó volt, nektek is, hiszen újra kerestetek. És a két találkozás közti időben történt telefonokból és sms-váltásokból úgy tűnt, még akár jó fejek is lehettek, így megfordulhatott a fejünkben, hogy lehet, jobban meg kéne ismerni, és nem csak kihasználni a testeteket. És ebből kifolyólag valahol szarul is érezzük magunkat, hogy olyan könnyen kaphatóak voltunk egy pasi számára, akivel akár több is lehetne.

Miért agyalunk állandóan?

Azért, mert akármilyen sajnálatos, nem vagyunk gondolatolvasók, és nem látunk bele a fejetekbe. Viszont tudni akarjuk, hogy mit gondoltok rólunk, hogy mire számítsunk, mert pofára esni azt mi sem szeretünk. Ti ezt azért nem értitek meg, mert a) lényetekből adódóan csak a farkatokkal gondolkoztok, b) teljes mértéig leszarjátok, hogy mi mit gondolunk.

Miért kérdezzük meg szex után, hogy „mire gondolsz most”?

Azt nem tudom, mert én ilyet még sosem kérdeztem, és nem is értem azokat a nőket, akik ezt megteszik! Hiszen alap, hogy a pasiknak azzal van tele az agyuk, ami 5 perccel korábban kijött a farkukon, így a fejük üressé válik, amint kielégülnek. Mire gondolnának???

Miért nem akar tőletek semmit a csaj, amikor pedig ti már villantottátok a kocsit, a lakást, a vacsit, az armani farmert, és még arra is hajlandóak lennétek, hogy együtt aludjatok?

Rohadtul egyszerű: mert nem kelletek neki! Tudom, ekkora ego mellett nehéz feldolgozni, de ti sem kelletek mindenkinek. Lehet, hogy a hulla részeg kiscsajt haza tudjátok vinni a buliból, meg egy 30 felé közeledő csajt is be tudtok fűzni, aki már kapcsolatra vágyik, de van olyan, akibe nektek is beletörik a bicskátok! Törődjetek bele!

Miért vagyunk féltékenyek?

Azért, mert lehet, hogy érzünk valamit irántatok, te pöcs! A birtoklás nélküli szeretet egy faszság. Ha valakit szeretsz, azt akarod, hogy ő is szeressen, és csak téged, ne az egész várost! Ezt tényleg neked magyarázzam, te egoista??!
Ha te le tudod szarni, hogy a csajod, akivel szívesen alszol együtt, beszélgetsz órákat, nézel tévét vasárnaponként, és dugod szét a konyhapulton másokkal is ugyan ezt teszi, akkor meg nem is tudom, minek nevezzelek…

Miért választunk puhapöcsöket, ha férfiakról álmodozunk?

Talán, mert elegünk lesz egy idő után az olyan menőző senkikből, mint ti, akiknek nagyobb a füstjük, mint a lángjuk, és azt hiszik, ők a teremtés koronái. Pedig egy szakadt kocsin, és egy örökölt házon kívül semmitek nincs, csak a baszottnagy egótok. Így egy idő után megelégszünk egy egyszerűbb, csúnyább, de kedvesebb sráccal, akiből kinézzük, hogy nem kúr félre minden hétvégén.

RE: Hogy kúrjátok el

És végül az a kérdés, amit sosem mertek feltenni: Mi kell a nőnek?

Biztonságérzet, figyelmesség, kedvesség, intelligencia, férfiasság, jó szex, izgalom, szerelem, szeretet, barátság, leleményesség, találékonyság, az, hogy nőnek érezhessük magunkat, és legyen kedvünk megadni nektek azt, amire vágytok (nem csak az análszexet).

Ja, és még valami: az, hogy kurvára kapjátok össze magatokat, és egy kicsit az agyatokat is használjátok! Mert lehet, hogy mi 30 fölött már ráncosodunk, és öregszünk, és gyereket akarunk, meg a napi 8 óra meló és az otthoni szarpucolás miatt már nem vagyunk olyan tündöklőek, és frissek, mint annak előtte. De egy 20 éves csaj nem fogja kultiválni a megereszkedett pocakotokat, a nem mindig felálló farkatokat, a nevetséges kereseteteket, a szakadt autótokat, és az elbaszott életeteket, amit azzal töltöttetek, hogy hajtottátok a pinát, de nem voltatok hajlandóak megragadni egy csaj mellett, aki kinyalja a seggeteket akkor is, mikor már a kutyának sem kelletek.

 

 

 

2011. október 22.

A másik ami szerintem soha nem fog változni a nőknél az a szeretet birtoklása és leigázása.

Egy társkereső naplója
Általános jelenség, hogy áhítanak a szerelemre és egy férfira aki megbecsülik őket, aki hűségesek és mindent megtesznek értük.

Abban a pillanatban amikor ezt megkapják és az illető a csillagokat szórógatja
a lábaikhoz / baráti körömben is található ilyen férfi/ abban a pillanatban már nem izgalmas.
Miért? Mert meg van… Mert leigázták és innen nincs felfelé. Nincs izgalom.
Sok esetben van ez így…

És hirtelen az a férfi kezd vonzóbbá válni aki szarba se veszi őket aki csak használja és leigázza őket.
Ez mitől van?

Mert a nők az ilyen férfiakat szeretik… félnek tőlük de vonzódnak hozzájuk.
Bennük van több ezer év leigázottság és a férfi női klasszikus szerep.

Tehát amire áhítanak az illúzió mert legtöbbjük megkapja és nem becsüli semmire.
A szerető és szerelmes férfi nem izgalmas számukra mellette keresik a ösztönös zabolázatlan vadat és kényszeresen házi kutyává akarják szelidíteni.

Teljes ellentmondás az egész.