Szombat esti láz

Az egész heti, fárasztónak és megerőltetőnek egyáltalán nem nevezhető munka után, mindig lelkesen vetem magam a hétvégi program szervezésébe.

A legfontosabbal kezdem: írok A-tervnek, B-tervnek és C-tervnek. Bár C-terv inkább buli előtti, vagy buli utáni program, ha más nem akad horogra, mert ő úgyis mindig ráér és készségesen teljesíti minden kérésemet, ő a leépíthetetlen és teljes mértékben kihasználható…

Mivel A-tervvel jól érzem magam, ezért rá általában külön estét szentelek, B-terv nem jó fej, de jó kúrás, C-terv nem jó fej, de legalább van vákuum a fejében és mindent enged.

konditerem

Míg a válaszokat várom és próbálom az alternatívákat egy közös pontba sűríteni, összepakolom az edzéscuccot és legurulok a hegyről, egy rövid, de intenzív, izomtónus fokozó edzésre.

Az új pultos lány annyira kacéran vigyorog rám, hogy rá kell ébredjek, őt is érdemes lesz beépítenem a jövő heti programtervembe! Be is jelölöm Facebookon, számcsere, néhány kedves és vicces mondat, majd irány az öltöző. Az öltözőben mindig rám tör a részvét és a szánalom a sok emberi roncs láttán és megértem, miért ilyen hálásak és kétségbe esettek ezeknek a pasiknak a csajai…

A mai edzést két kis tizenéves hamvas barack tette színesebbé, akik oly ártatlanul álldogáltak a fekvenyomó pad mellett mint két kis őzike az oroszlán falka közelében. Még fogalmuk se volt róla milyen tesztoszteronszint növelő hatásuk van…

Edzés végére be is jönnek az sms-ek, megvan a buli előtti tuti kúrás, majd utána találkozok a srácokkal és irány a belváros!

Gyors fürdés a kedvenc zuhanykabinomban, mely pont a tükörrel szemben van, és miközben tisztulok még gyönyörködhetek is magamban!

B-tervet rövid nyafogás (maradj még, aludj itt és hasonló lélekőrlő és felesleges körök futása után) sikerül gyorsan leépítenem, és rozéfröccs mámorban úszva, fülig érő vigyorral a fejemen elmerülünk a Creol bugyraiban. A feromonok, a drága és pacsuli parfümök illata megcsapja az arcomat, azt se tudom hova kapjam a fejemet, igaz már nem is nagyon látok túl messzire.

Budapest

Egyszer csak belibeg a látóterembe egy magas szőke lány, amolyan modell forma, hosszú combok, vékony alkat, feszes fenék. Pár szóval később már smárolunk, ide-oda sodródunk ahogy lökdös a tömeg. Először az egyik oszlopnál ujjazom, majd a bárpultnál miközben egy újabb kör cigánymeggyet rendelek. De hiba volt kiengedni cigizni, a cockblocker barátnői elrángatták magukkal haza. És így jártak a srácok is! Sebaj, irány Ötkert, ott még javíthatunk a statisztikán!

Sose értettem azokat, akik képesek órákon át sorba állni, hogy bejussanak egy helyre, mindenesetre mindig jól szórakozom azon, hogy milyen képet vágnak a sorban állók, amikor besétálunk a kijáraton.

Ötkertben nem csak az a jó, hogy nagy a kínálat és olcsó a pia, hanem hogy körbe körbe lehet portyázni és miden kör új ismerősöket és izgalmas meglepetéseket tartogat. Szinte minden pulthoz fűződik valami szép csajozós sztori, sőt, még a férfi wc-hez is, ahol múltkor majdnem ránk törte az ajtót a hugyozni és javítani vágyó csőcselék…

A bejáratnál levő hosszú bárpult általában a viseltes, szebb napokat is látott kurvák törzshelye, arrafele csak mozizni járok, ha fizetni akarok a szexért inkább felmegyek a rosszlányokra vagy bestgirls.hu-ra. A wc melletti hátsó pultot általában a külföldiek uralják, míg a hotdogos melletti pultok a főiskolás kiscicák lelőhelyei. A tánctéren a szülinapos és lánybúcsús részeg tömeg tolong, az aztán az igazi mély víz!

ötkert

A kedvenc helyem a wc-hez vezető folyosó és a ruhatár előtti rész. A wc-nél előbb utóbb mindenki elvonul és már messziről látszik, hogy ki az aki faszkész, a ruhatárnál pedig remek alkalom adódik a lepattanók begyűjtésére.

Hamarosan horogra is akad egy szülinapos csajbrigád és mivel már a hajnal hasad, előzékenyen felajánlom, hogy majd én hazaviszem őket! A lány barátnője legnagyobb sajnálatomra másik irányban lakik, így ketten maradunk. A kiscsaj az anyósülésen ülve, motorosokat megszégyenítő módon bedől és követi a kanyarok ívét, csak akkor eszmél fel a transzból, amikor a Moszkva térnél jobbra fordulok:

– Hé, én nem erre lakok!

– De én igen!

Két óra munka, nyolc óra pihenés, tíz óra szórakozás

A cím akár korunk fiataljainak és kevésbé fiataljainak mottója is lehetne, akik az idősebb generációk némely tagjával ellentétben nem csak a két végén, hanem sokkal inkább disznópörkölővel égetik azt a bizonyos gyertyát minden irányból.

Talán a génjeinkbe kódolt világvége, a céltalan dekadencia, vagy csak a jómód okozta kényelem az oka, hogy a távolról oly normálisnak és konszolidáltnak tűnő hölgyek és urak esténként vérszomjas fenevadként vedelik a szeszt és a dekompresszió nélküli gyors merüléshez hasonlatosan, pillanatok alatt faszkészre isszák magukat.

Valami baj van a világgal…

Mert mi más lenne az oka, hogy akár hetente többször is teljes reset-et hajtunk végre magunkon?

Matrix ide vagy oda, a biztonság kedvéért egy 9 voltos elemet tartok az asztalomon mementóként, hogy sose feledjem, minden intelligenciám és öntudatom ellenére egy óriási, átláthatatlan és megfejthetetlennek tűnő rendszer része vagyok.

Rabja vagyok nemcsak saját testemnek, de érzéseimnek és gondolataimnak is. És honnan jöttek ezek a gondolatok és érzések? Mi az, ami az enyém? Mi marad ha lepucolom a hagymáról a szorosan egymáshoz tapadó héj-rétegeket?

És miért van az, hogy még mindig prehisztorikus félelmek irányítanak emberek milliárdjait, országokat és kormányokat?

Sokszor, mikor nyitott szemmel körbe nézek, a Huxley-féle szép új világot látom magam előtt, a szómát zabáló, önfeledten szórakozó, a fennálló rendet és rendszert soha meg nem kérdőjelező, dolgozó tömegek hömpölygő sodrában.

Még szerencse, hogy fent a hegyen, a diófa alatt, távol a világ zajától, más szelek fújnak. Csendes és nyugodt atmoszférája magával ragadja az embert, s a falevelek suhogásától, vagy a csontig hatoló novemberi nyirkos ködtől megváltozott tudatállapotban még az idő is máshogyan telik.

Ezért aztán nem szívesen hajtok át a sötét oldalra, hideg verejték mardossa kigyúrt testemet amikor át kell kelnem valamelyik hídon és magam mögött kell hagynom a budai hegyek védelmező ölelését.

Mindent meg is teszek, hogy amit csak lehet, elintézzek helyben. Sajnos azonban a legjobb éjszakai helyek Pesten vannak és miután túl jutottam a megerőltető napi két óra munkán és az édeskés, legalább nyolc órás pihenésen, nyakamba veszem a bűnös várost, mélyet szippantok a pesti éjszaka illatából és engedem, hogy ma este is magával ragadjon a flow. Mert minden este új kalandot, új arcokat, új lehetőségeket és új élményeket tartogat!