A szeretet világnapja

Újra itt van! Nyakunkon a szeretet világnapja!

Vannak akik magányosan, mások szűk családi körben, vannak kik karitatív tevékenységet vállalva, derűsen, vagy bánatosan iszogatva, netán a hajógyári sziget sötét termeiben téblábolva, de így vagy úgy, mindannyian megemlékezünk e jeles napról.

A szeretet világnapja

De miről is szól e nap, az erőn felüli pénzköltésen kívül?

Egy asztalhoz ülünk olyan rokonokkal akiket amúgy nem szívesen látunk, rámosolygunk olyanokra akiktől amúgy futkos a hideg a hátunkon és megtiszteljük szeretteinket azzal a figyelemmel amit az év többi napján is megérdemelnének!

Sajnos intézményesített világban élünk, mindennek meg van a maga napja, vagy intézménye.

Így jártak az anyák, a munka, a nők, a gyerekek, a föld és így járt a szeretet is. És így jártunk mi is, minden évben van egy nap ami csak a miénk: a nap, amikor megszülettünk. Ilyenkor mindenki megpróbál a kedvünkbe járni, érdeklődni a dolgaink és életünk felől, feltéve a sablon kérdéseket és végighallgatva a sablonos válaszokat.

Szerencsére a rendszer jól ki lett találva, kellőképpen izoláltak a napok, nehogy túlterheljük magunkat!

Így aztán nem kell folyton figyelmesnek lennünk, a szeretet kegyét is elég az év néhány napján gyakorolnunk és nem kell folyton odafigyelni a környezetünkre és a körülöttünk levő nőkre, anyákra, apákra és gyerekekre sem.

És folytathatjuk önző ámokfutásunkat az élet rögös útvesztőiben, úgy téve mintha a zene örökké szólna és mind örökké élnénk.

Budai melankólia

Irigykedve nézitek az Erzsébet-hídon, a sebességhatár két-háromszorosával átcsapató, sávok közt cikázó német és szlovák rendszámú luxus autókat, amint a Hegyalja úton felkapaszkodva hazafelé viszik a szerintetek boldog és elégedett sofőrjeiket?

LuxusMit akartok? Mire vágytok?

Hű társra, sok pénzre, szabadidőre?

Ha már láttatok, hallottatok ezt-azt az életben, tudjátok, hogy a hű társ csak hollywoodi illúzió, de gazdag, vagy legalábbis annak tűnő embereket már láttatok.

Szabadidőtökkel meg nem sokat tudtok kezdeni, ha néha rátok is esik pár órácska, rögtön leültök a TV elé agysejteket pusztítani, aki pedig társasági fajta, valamelyik közösségi oldalon építgeti hálózatát, farmot gondoz, klánokkal háborúzik.

Villamoson zötykölődve a reggeli ködben, a reggeli kávé kesernyés ízével a szátokban, jobb napjaitokon – amikor nem az irigykedésé a főszerep -, eljátszotok a gondolattal: milyen jó is lenne gazdagnak lenni, délben kelni, egész nap csak faszt verni és segget vakarászni.

De vajon ti melyik csoportba tartoznátok? A szánalmas vagy az irigylésre méltó gazdagok közzé?

Mert a szánalmas gazdagoknál kevés szánalmasabb teremtény él ezen a bolygón.

Ők azok akik mindent megtehetnének, utazhatnának, sportolhatnának, sportautókkal verethetnének, gyönyörű nőkkel élhetnének luxus környezetben, medencés házakban. Kipróbálhatnának mindent, még olyan dolgokat is amiről ti még csak álmodni se mernétek. Boldogan élhetnének a szeretteikkel, és annyi időt töltenének velük, amennyit csak akarnak.

De ehelyett folyton csak panaszkodnak: unalmas és szar az életük – állítják.

Pénz égetésAztán ott élnek még a hegyen azok, akik csak gazdagok szeretnének lenni, s ezért gigantikus adóssághegyet görgetve maguk előtt, napról napra keményen megküzdenek azért, hogy megkeressék a hiteltörlesztésre valót. Ők azok, akik nem képesek más életstílust elképzelni mint a három számjegyű munkaórákat tartalmazó heteket és az ezért kapott hét számjegyű fizetést, amit persze kötelességtudóan lenulláznak a hónap végére.

A túlfeszített munka és az unalom okozta stresszből kicsírázva alakulnak aztán ki a jó környéken a rossz szomszédságok, mely mint tudjuk török átok.

Egyik ismerősöm úgy érezte, nem fér már el a szaunának elkeresztelt hatvan négyzetméteres házikó a telkén, így hát gondolt egyet és merészet, beépítette a tájvédelmi területet, joggal bízva abban, hogy a határidő lejárta után kisajátíthatja. Így is lett volna, ha pár héttel a határidő lejárta előtt valamelyik jó szomszédja fel nem nyomja az önkormányzatnál. Le is kellett bontania a szaunát, de nem adta fel, harminc millióért megvette a szomszéd telket. A mosoly csak akkor fagyott az arcára, amikor kiderült, hogy a telek forgalmi értéke erősen konvergál a nullához, mivel védett erdőt vásárolt meg a parasztja. Azóta is hirdeti, a remény hal meg utoljára!

Sok lányról gyorsan lecsúszik a bugyi, amikor begördül a terepjáró, a távirányítós kovácsoltvas kertkapun át a mélygarázsba, ahonnan lift visz fel egyenesen a nappaliba. A közös érdeklődés erős kötelék minden kapcsolatban, így aztán az ifjú budai párokat is összeköti a közös pénzégetés élvezete.

Megaterasz giga kilátással, a garázsban parkoló BMW-k és az asztalra kihúzott csíkok tartják életben a gazdagság düledező illúzióját.

Budai melankóliaMert azt, hogy az igazi gazdagság a bankoknál és a főbérlőknél van, csak kevesen tudják.