Úgy ment, ahogy jött

Úgy ment, ahogy jött – mondta egyik barátom amikor elhagyta a háztartásbeli élettársa, aki összeállt egy cigánygyerekkel és kiment olaszba táncolni.

Igaz a lánykérés se volt Rómeó és Júliába illő, egy kelet magyarországi zsákfaluban találkoztak, ott hangzott el a következő mondat:

– Gyere fel velem Budapestre, jó dolgod lesz mellettem!

És úgy is lett: boldogan éltek, míg el nem váltak.

Úgy ment, ahogy jött

Na de a párkapcsolatok ingoványos mocsarában nem nehéz eltévedni!

Úgy ment, ahogy jött

Van aki már az elején gellert kap, amikor a párja kedvenc videoját, a 2 Girls and 1 Cup-ot vetíti neki, és vannak akikben a romantikus érzéseket a tescos zacskó fejre húzása töri össze.

Sajnos általánosságban elmondható, rosszul választunk és párosítunk: csak szexet keresők akadnak össze komoly kapcsolatra és gyengédségre vágyókkal, perverzek prűdekkel, házas emberek házasodni vágyókkal, szerelmi bánatban szenvedők és sebeiket nyalogatók új románcra kiéhezettekkel.

De ha túl vagyunk az első döbbeneten, hogy bizony a párunk is ember, ő is büdöset fingik, és nem sminkkel az arcán született, neki is van, hogy kilóg a fika az orrából és időnként hangosan hortyogva felhorkant álmában, még mindig hátra van a fekete leves.

Mert egy idő után elfelejtünk önmagunk és önfeledtek lenni és fontosként, de mégis játékként felfogni az egészet.

És jön az agyalás, a kattogás: én hívjam vagy várjam meg hogy ő hívjon, milyen gyakran találkozzunk, mennyire mutassuk ki az érzéseinket, és mit mutassunk a kívülállóknak?

Aztán jönnek a kisebbrendűségi érzésből fakadó játékok és kompenzálások, a saját önbizalom növelése a másik önbizalmának csorbítása által, a féltékenységi jelenetek, a kamu hisztik, na meg a félrelépések.

Talán minden félreértés, bánat, fájdalom és elvesztegetett év mögött egy aprócska, alig észrevehető ok húzódik meg: nem ugyanabba az irányba haladunk.

Úgy ment, ahogy jött

Azonban ahhoz, hogy olyan társat találjunk, akinek az élete a miénkével egy irányba halad, tisztában kell lennünk saját magunkkal: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az ami fontos nekünk, mik a céljaink és elvárásaink.

Célok és kellő önismeret nélkül egész életünk értelmetlen bolyongás, állomásról állomásra, ahol folyton váltják egymást az útitársak.

Csak miután megszületett bennünk a cél, szállhatunk fel arra a vonatra ami céljaink felé röpít minket és talán az út során, megtaláljuk azt aki elkísér bennünket.

The ugly truth

Megmondom őszintén alapelvem volt, hogy nem fogok párkapcsolati szarságokról írni. Minden ezzel van tele, mintha az embereknek nem lenne más témája. Mivel az utóbbi időben óriás szingliskedésben voltam, a hideg kirázott a kapcsolatelemzős, ömlengős, siránkozós írásoktól, a „hogyan tegyük jobbá a kapcsolatunkat”, „miért ilyen velem a pasim” és hasonló debil tanácsadócikkektől.

Folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy basszus, tényleg ilyenektől várja az ember lánya, hogy megoldódjanak a problémái?? Hogy, ha valaki leírja neki egy női magazinban (amik szerintem különben is csak arra jók, hogy méginkább leredukálják a nők többségének amúgy is szűk érdeklődési körét), hogy nem kicsim, az nem jó, ha azon nyavalyogsz, hogy híztál 3 kilót, vagy, hogy ha szex után megkérdezed a pasidtól, „mire gondolsz most?”, mert egy idő után, ha ennyit tudsz nyújtani, úgy félrekúr, mint a nyuszi, vagy úgy elhúz, hogy nyomát sem látod többé. Te meg pakolhatod össze a szennyestartóban hagyott szaros gatyáit, amiért majd elküldi a haverját.

Segíthet a kis viráglelkeden a sok baromság, amit összehordanak a romantikáról, meg arról, hogy mit tegyél, hogy valaki életed végéig melletted maradjon. Meg is próbálhatsz mindent, amit ott leírnak. Csak egy dolgot nem mesélnek el, amire könnyen rájöhetnél magadtól, ha nem csak női magazinokat olvasgatnál! Jöjjön a csúf igazság:

Az rendben van, hogy az ember tapasztalati lény, hogy ha egyszer megégeti magát, akkor jó eséllyel nem fog többet rátenyerelni a főzőlapra. De az is tény, hogy az emberek nagy része van olyan hülye, hogy csak a saját hibájából tanul, máséból nem! Te is ilyen vagy? Én is!!! Hiába nézted végig, hogy a barátnődet hogy veri át a pasija a szeme előtt, hogy kefél félre a sarki kisbolt egyszerű, és bamba eladócsajával 3 hónapja. De, amikor megpróbáltad figyelmeztetni, az volt a válasz, hogy „Áááh, dehogy, benézted, nem úgy van!!! A Joci soha!!! Különben is, hol van az a csaj tőlem, bamba és buta is!!!” Ilyenkor nincs mit tenni, majd rájön!

Ugly truth

Aztán eltelik fél év és beközli a te pasid, hogy lépés van. De nem a te hibád, meg nincs más, csak jobbat érdemelsz!!! Brühühüüü!! aztán 2 hét múlva megtudod, hogy a drága már be is cuccolt az új csajához, annak a szolinak a 19 éves pultosához, ahova együtt jártatok. Te is egyszerűnek tartottad a csajt? Na igen, akkor ki is a bamba???

Emberi tulajdonság, hogy ha leereszkedik a rózsaszín köd, hajlamosak vagyunk magasról leszarni a nyilvánvaló jeleket. Mert azok mindig vannak! Voltak a barátnődnél is, te láttad ő nem. Emlékszel rájuk? Igen! A saját kapcsolatodban rémlettek? Talán. időben kapcsoltál? Dehogy!!!

Aztán jön a „hogy jutottunk el idáig”, meg a „hol rontottam el”, és végül a „minden pasi egy rohadék”. A válaszok viszonylag egyszerűek: a pasik félrekúrnak, mert így vannak kódolva. Hajtja őket a vadászösztön. Jah, hogy a tiéd nem? Van egy rossz hírem: még nem, vagy csak nem akarod észrevenni! (Ha tényleg nem, akkor meg valószínűleg csak nem kell senkinek, de akkor meg el kéne gondolkoznod!)

Ugly truth

Érzem, hogy most forgatod a szemeidet és arra gondolsz: ezt a hülye picsát is biztos megcsalták, azért ír ilyeneket. A válasz: Semmi közöd hozzá!!! De igen! Nekem is kijutott belőle. Csak én a párhavi önsajnálat, majd a „dögöljmegtebüdösféregdegyűlöllek” után eljutottam oda, hogy levonjam a konzekvenciát. Rengeteg pasi ismerősömmel folytatott beszélgetés, és néhány a témában elolvasott (nem Coelho) könyv után beláttam, hogy mi emberek is csak ösztönszintű, genetikailag determinált lények vagyunk. Jöjjön hát egy kis biológia, genetika, és evolúció-elmélet:

Gondolom, azzal nem mondok újat, hogy a hűség, mint olyan, genetikán alapul (ha igen, akkor sorry és jegyzetelj). Az állatoknál DNS vizsgálatokkal kimutatták, hogy az előzetesen gondoltakkal ellentétben nagyon ritka a monogámia (nagyjából a gibbon, és pár énekesmadár faj az). Mint olyan, a hím egyedek nagyrészt falkákban élnek, és a falka összes nőstényével párzanak, hogy minél hatékonyabban továbbörökítsék a csodás génjeiket. Az ősembernél sem volt ez másként, és ez a fajfenntartási ösztön megmaradt a mai férfiakban is. Hogy a nőknek meg miért ilyen fontos a monogámia? Védd már meg magad egy kardfogú tigristől 8 hónapost terhesen, te szerencsétlen!!!

Ugly truth

És, ha már a biológiánál tartunk: remélem, tudod, hogy a szerelem is csak egy olyan kémiai folyamat az agyban, ami a fajfenntartást segíti elő. Tehát ahhoz kell, hogy az utódot a két szülő együtt nevelje fel. Persze, most azt mondod, hogy az a különbség az ember és az állat között, hogy mi emberek rendelkezünk a szabad választás jogával, tehát dönthetünk, hogy félredugunk-e. Ahogy arról is, hogy pisilünk-e, vagy sem, mi? Visszatarthatod, amíg bírod, de egyszer majd nem fog engedelmeskedni az a záróizom…

Tudom, baromira nem vagyok romantikus! De, ha éppen beleesem a gödörbe, hidd el, nekem sem a száraz tények lebegnek a szemem előtt! Éppen ezért kell tudni, hogy hogy viszonyuljunk azokhoz a dolgokhoz, amiket a természet ilyen köcsög módon alakított ki. A lehetőségeink korlátozottak:

1. Vagy nézegeted a telefonját naponta 3x, és követed akkor is, mikor leviszi a szemetet, keresztkérdésekkel bombázod naponta fél óránként, hátha lebuktatja magát, és így szép lassan elüldözöd.

2. Vagy elfogadjuk, hogy ilyen az emberi természet, és bízunk benne, hogy a pasinkban van annyi, hogy nem engedelmeskedik hetente a genetika hívó szavának. Ha mégis megteszi olykor (10 év után, véletlenül megbotlik és rá(bele)esik egy nőre/be a zöldségesnél), akkor pedig érzi, hogy ez csak egy fajfenntartási ösztön, és hozzád kell hazamennie, mert te csinálod a legjobb sültcsirkét, vagy sokkal jobb fej vagy, mint bármelyik nő, akivel eddig találkozott.

Ja, ha egyszer úgy ébredsz, hogy valami nem stimmel odalent, és a nőgyógyászod is megerősíti, hogy apu ajándékot hozott, akkor viszont szard le a genetikát, és húzzon az anyjába! 😉