Virtuális szürrealitás

– Doktor vagyok, van egy lakásom a 12-ben, van egy Mercedeszem, tele vagyok pénzzel és van egy hároméves kisfiam! – mondta a bájos, de erősen illuminált hölgy rögtön a bemutatkozás után a pesti éjszaka egyik gyöngyszemében.

– Állatorvos? – kérdem.

– Nem! Jogász! – felelte.

Ilyenkor mindig elgondolkozom, milyen elvárásoknak akarnak megfelelni ezek az emberek, miből gondolják, hogy a több száz képből, gondosan kiválasztott profil kép, a sípályán, gyors sminkelés után, vagy az egzotikus utazásokon, vagy sportautók mellett pózolós képek, vagy a néhány drága ruha, vagy drága autó kapósabbá teszi őket.

Milyen az a világ, ahol ennyire fontosak a külsőségek, ahol a szépség és fiatalság virtuális illúziója fontosabb mint a rendszeres testedzés, ahol elég csak a képeken szépnek és gazdagnak látszani. Ahol az emberek folyamatos “show-off day”-ben élnek, ahol huszonéves lányoknak minden reggel az az első dolguk, hogy több centis alapozó réteggel fedjék el arcuk, általuk nem elfogadhatónak vélt, részleteit, akik után a párnámból alig tudom kimosni a szemfestéket.

A pesti éjszaka nagy csatatere az egymásnak feszülő álmoknak és vágyaknak. Sok szépreményű élet ment már veszendőbe a dupla whisky-kólák mámorában, vagy a wc-ben… A legtöbben akik vidékről felkerülnek a nagyvárosba a legrosszabbat ötvözik a nagyváros és a vidék mentalitásából: gondolkozásban és stílusban megmaradnak olyan avittnak amilyenek voltak, de az elvárásaikat és az egójukat nagyra fújja a nagyváros csípős hajnali szele. Ők azok, akik húszéves koruk óta nem cserélnek profilképet, mert már nem olyan hamvasak, a gének és az éjszakázás megtette a hatását…

Milyenek azok az emberi kapcsolatok, amikor testi-lelki jó barátnők, vagy testvérek vetik ki hálójukat ugyanarra a srácra? Aztán néhány hétnyi vagy hónapnyi mámor miatt nem beszélnek egymással hónapokig, akár évekig és a karácsonyi asztalnál feszült csend ül a levegőben.

Birtoklás és látszat boldogság, irigység és képmutatás, ezek lehetnének mottói korunknak. Magukat istennek és istennőnek tartó emberek tömegei róják céltalan útjukat nap mint nap, hogy aztán este magányosan, riadtan vegyék észre az újabb ráncokat a szemük körül és remegő kézzel bontsák ki a fizetési felszólító levelet.

Szerencsére vannak kivételek, akikben még van tartás, akiknek vannak céljaik és tenni is képesek értük. Akiknek az agyában a zárt osztályra emlékeztető valóságshow-k nem csináltak még teljes resetet.

Állok a bárpultnál miközben a fenti gondolatok cikáznak a fejemben. Gondolataim fonalát egy bájosra sminkelt lány szakítja meg.

– Mit iszunk?

– Én vizet, és te?

– Rád bízom.

– Tessék, egy rozé fröccs.

– Kösziii! Azért vettél bort mert az olcsóbb mint a whisky-kóla?

– Nem, azért, mert már így is alig állsz a lábadon.

– És van kokód?

– Nincs.

Aznap többet már nem láttam őt…

Szombat esti láz

Az egész heti, fárasztónak és megerőltetőnek egyáltalán nem nevezhető munka után, mindig lelkesen vetem magam a hétvégi program szervezésébe.

A legfontosabbal kezdem: írok A-tervnek, B-tervnek és C-tervnek. Bár C-terv inkább buli előtti, vagy buli utáni program, ha más nem akad horogra, mert ő úgyis mindig ráér és készségesen teljesíti minden kérésemet, ő a leépíthetetlen és teljes mértékben kihasználható…

Mivel A-tervvel jól érzem magam, ezért rá általában külön estét szentelek, B-terv nem jó fej, de jó kúrás, C-terv nem jó fej, de legalább van vákuum a fejében és mindent enged.

konditerem

Míg a válaszokat várom és próbálom az alternatívákat egy közös pontba sűríteni, összepakolom az edzéscuccot és legurulok a hegyről, egy rövid, de intenzív, izomtónus fokozó edzésre.

Az új pultos lány annyira kacéran vigyorog rám, hogy rá kell ébredjek, őt is érdemes lesz beépítenem a jövő heti programtervembe! Be is jelölöm Facebookon, számcsere, néhány kedves és vicces mondat, majd irány az öltöző. Az öltözőben mindig rám tör a részvét és a szánalom a sok emberi roncs láttán és megértem, miért ilyen hálásak és kétségbe esettek ezeknek a pasiknak a csajai…

A mai edzést két kis tizenéves hamvas barack tette színesebbé, akik oly ártatlanul álldogáltak a fekvenyomó pad mellett mint két kis őzike az oroszlán falka közelében. Még fogalmuk se volt róla milyen tesztoszteronszint növelő hatásuk van…

Edzés végére be is jönnek az sms-ek, megvan a buli előtti tuti kúrás, majd utána találkozok a srácokkal és irány a belváros!

Gyors fürdés a kedvenc zuhanykabinomban, mely pont a tükörrel szemben van, és miközben tisztulok még gyönyörködhetek is magamban!

B-tervet rövid nyafogás (maradj még, aludj itt és hasonló lélekőrlő és felesleges körök futása után) sikerül gyorsan leépítenem, és rozéfröccs mámorban úszva, fülig érő vigyorral a fejemen elmerülünk a Creol bugyraiban. A feromonok, a drága és pacsuli parfümök illata megcsapja az arcomat, azt se tudom hova kapjam a fejemet, igaz már nem is nagyon látok túl messzire.

Budapest

Egyszer csak belibeg a látóterembe egy magas szőke lány, amolyan modell forma, hosszú combok, vékony alkat, feszes fenék. Pár szóval később már smárolunk, ide-oda sodródunk ahogy lökdös a tömeg. Először az egyik oszlopnál ujjazom, majd a bárpultnál miközben egy újabb kör cigánymeggyet rendelek. De hiba volt kiengedni cigizni, a cockblocker barátnői elrángatták magukkal haza. És így jártak a srácok is! Sebaj, irány Ötkert, ott még javíthatunk a statisztikán!

Sose értettem azokat, akik képesek órákon át sorba állni, hogy bejussanak egy helyre, mindenesetre mindig jól szórakozom azon, hogy milyen képet vágnak a sorban állók, amikor besétálunk a kijáraton.

Ötkertben nem csak az a jó, hogy nagy a kínálat és olcsó a pia, hanem hogy körbe körbe lehet portyázni és miden kör új ismerősöket és izgalmas meglepetéseket tartogat. Szinte minden pulthoz fűződik valami szép csajozós sztori, sőt, még a férfi wc-hez is, ahol múltkor majdnem ránk törte az ajtót a hugyozni és javítani vágyó csőcselék…

A bejáratnál levő hosszú bárpult általában a viseltes, szebb napokat is látott kurvák törzshelye, arrafele csak mozizni járok, ha fizetni akarok a szexért inkább felmegyek a rosszlányokra vagy bestgirls.hu-ra. A wc melletti hátsó pultot általában a külföldiek uralják, míg a hotdogos melletti pultok a főiskolás kiscicák lelőhelyei. A tánctéren a szülinapos és lánybúcsús részeg tömeg tolong, az aztán az igazi mély víz!

ötkert

A kedvenc helyem a wc-hez vezető folyosó és a ruhatár előtti rész. A wc-nél előbb utóbb mindenki elvonul és már messziről látszik, hogy ki az aki faszkész, a ruhatárnál pedig remek alkalom adódik a lepattanók begyűjtésére.

Hamarosan horogra is akad egy szülinapos csajbrigád és mivel már a hajnal hasad, előzékenyen felajánlom, hogy majd én hazaviszem őket! A lány barátnője legnagyobb sajnálatomra másik irányban lakik, így ketten maradunk. A kiscsaj az anyósülésen ülve, motorosokat megszégyenítő módon bedől és követi a kanyarok ívét, csak akkor eszmél fel a transzból, amikor a Moszkva térnél jobbra fordulok:

– Hé, én nem erre lakok!

– De én igen!