Úgy ment, ahogy jött

Úgy ment, ahogy jött – mondta egyik barátom amikor elhagyta a háztartásbeli élettársa, aki összeállt egy cigánygyerekkel és kiment olaszba táncolni.

Igaz a lánykérés se volt Rómeó és Júliába illő, egy kelet magyarországi zsákfaluban találkoztak, ott hangzott el a következő mondat:

– Gyere fel velem Budapestre, jó dolgod lesz mellettem!

És úgy is lett: boldogan éltek, míg el nem váltak.

Úgy ment, ahogy jött

Na de a párkapcsolatok ingoványos mocsarában nem nehéz eltévedni!

Úgy ment, ahogy jött

Van aki már az elején gellert kap, amikor a párja kedvenc videoját, a 2 Girls and 1 Cup-ot vetíti neki, és vannak akikben a romantikus érzéseket a tescos zacskó fejre húzása töri össze.

Sajnos általánosságban elmondható, rosszul választunk és párosítunk: csak szexet keresők akadnak össze komoly kapcsolatra és gyengédségre vágyókkal, perverzek prűdekkel, házas emberek házasodni vágyókkal, szerelmi bánatban szenvedők és sebeiket nyalogatók új románcra kiéhezettekkel.

De ha túl vagyunk az első döbbeneten, hogy bizony a párunk is ember, ő is büdöset fingik, és nem sminkkel az arcán született, neki is van, hogy kilóg a fika az orrából és időnként hangosan hortyogva felhorkant álmában, még mindig hátra van a fekete leves.

Mert egy idő után elfelejtünk önmagunk és önfeledtek lenni és fontosként, de mégis játékként felfogni az egészet.

És jön az agyalás, a kattogás: én hívjam vagy várjam meg hogy ő hívjon, milyen gyakran találkozzunk, mennyire mutassuk ki az érzéseinket, és mit mutassunk a kívülállóknak?

Aztán jönnek a kisebbrendűségi érzésből fakadó játékok és kompenzálások, a saját önbizalom növelése a másik önbizalmának csorbítása által, a féltékenységi jelenetek, a kamu hisztik, na meg a félrelépések.

Talán minden félreértés, bánat, fájdalom és elvesztegetett év mögött egy aprócska, alig észrevehető ok húzódik meg: nem ugyanabba az irányba haladunk.

Úgy ment, ahogy jött

Azonban ahhoz, hogy olyan társat találjunk, akinek az élete a miénkével egy irányba halad, tisztában kell lennünk saját magunkkal: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az ami fontos nekünk, mik a céljaink és elvárásaink.

Célok és kellő önismeret nélkül egész életünk értelmetlen bolyongás, állomásról állomásra, ahol folyton váltják egymást az útitársak.

Csak miután megszületett bennünk a cél, szállhatunk fel arra a vonatra ami céljaink felé röpít minket és talán az út során, megtaláljuk azt aki elkísér bennünket.

2011. október 31.

Észrevettem azt is , hogy sok hölgy kvázi prostituált hangulatban mutogatja magát azzal a céllal, hogy társat találjon magának neccharisnyában pislog az ágyában gyertek fiúk itt vagyok pillantásokkal. És ezek az emberek csodálkoznak, hogy nem a számukra ideális társat vonzzák be.

Egy társkereső naplója

Viszont amit értékelek az hogy, vannak hölgyek akik kifejezetten mély gondolatokkal tudják az idiótákat első védelmi vonalként valamelyest megszűrni és határozott objektív elképzelésekkel prezentálják önmagukat.
Nem az önbizalmuk feljavítására és unalmuk elűzésére vannak itt.

Hogy kúrjátok el…

Nem értitek mért nem hív? Mért nem keres?

Egy szenvedélyes és romantikus este után mért nem jön üzenet?

Pedig tegnap még minden olyan jónak tűnt?

Hát itt van nektek okulásul néhány dolog amit nem árt észben tartani, ha máskor is találkozni szeretnétek a jövendőbelitekkel!

Hogy kúrjátok elSzex után sose kérdezzétek meg: „Most mire gondolsz?”!

Soha ne nézzetek idő előtt „úgy” egy pasira!

Soha ne mondjátok egy pasinak: maradj még, ölelj át, aludj itt!

Soha ne mutassátok be a szüleiteket mielőtt komolyra fordulna a kapcsolat, különösen kúrás előtt ne!

Ha sikerült a buliból egyből a pasinál befejezni az estét, következő randin nehogy azt mondjátok: „Most ne szexeljünk, ismerjük meg egymást!”!

Ha gáz a családotok inkább mondjátok hogy árvák vagytok, vagy gyermekotthonban nevelkedtetek!

Ne beszéljetek órákon át arról, hogy milyen bénák a pasik a szexben és milyen nehezen kielégíthetőek vagytok! Ezzel olyan magas elvárásokat állítotok magatokkal szemben aminek általában nem tudtok megfelelni!

Ne agyaljatok állandóan! (“Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.” – Woody Allen)

Ne húzzátok az időt! A tiétek gyorsabban fogy!

És még soha nem láttam olyat, hogy egy jó fej csajt, aki jó kúrás is, ne kerestek volna újra és újra!

Ne ragadjatok és ne féltékenykedjetek! Tanuljátok meg a birtoklás nélküli szeretetet!

Ne akarjatok „barátkozni” egy pasival! Ez a kapcsolat azonnali kasztrálását eredményezi!

Legyen bennetek tartás és büszkeség! De ne feledjétek, a dac nem büszkeség és a tartás nem makacsság!

Királyfit vártok fehér lovon? És ti? Királylányok vagytok? Gyönyörűek és fiatalok? Fele királysággal?

A pasik dolga az udvarlás, de tiétek a csábítás!

Férfiakról álmodoztok, de puha pöcsöket választotok, mert velük nyeregben érzitek magatokat.

Hogy kúrjátok el

Huszasok:

Ne várjátok és ne keressétek az igazit! Olyan csak a vámpíros mesékben létezik!

Ne zavarjon, hogy mindenki meg akar kúrni! Pár év múlva bottal se fognak megpiszkálni! Használjátok ki azt a pár szép évet ami még megadatott nektek!

Tanuljátok meg, az élet nem azért van, hogy nektek jó legyen!

Apu önzetlenül és feltétel nélkül szeret benneteket, de bármennyire is meglepő, a többi pasi nem apu! Minden kapcsolat a kölcsönös adok-kapok kényes egyensúlyán alapszik!

A nagy vákum, a jó segg és a bájos mosoly egy kapcsolathoz édes kevés!

Hogy kúrjátok el

Harmincasok:

Ne beszéljetek gyerekekről, ne mutassatok képeket amivel kisgyerekkel vagytok lefotózva!

Ne hajtogassátok állandóan, hogy társat kerestek, unalmas és amúgy is az arcotokra van írva!

Ne mondjátok, hogy nem akartok komoly kapcsolatot! Mindenki tudja, hogy nem igaz!

Ne akarjatok okosabbnak látszani! Az idő a nőket nem bölcsebbé csak öregebbé teszi!

Örüljetek ha egy harmincas pasi szóba áll veletek! A korban hozzátok illők a negyvenesek!

Főzzetek, mossatok, vasaljatok! A háziasság ebben a korban már alap!

Sportoljatok rendszeresen! Az arcotok már úgyse lehet hamvas, legalább legyetek csinosak!

Ha nincs önbizalmad a sok csalódástól és mert zéró az egzisztenciád, hogy várod el egy férfitól, hogy megbecsüljön?

Ha van saját lakásod, saját autód (ami nem a banké), ez azért még kevés a megbecsüléshez, nem gondolod? Hol marad az egyéniség varázsa??

Tegyetek meg bármit a pasitok kedvéért, más adutok már úgy sincs!

Hogy kúrjátok el

Negyvenesek és a fölött:

Örülnétek, ha ostromolnának a pasik, ha mindenki meg akarna dugni! De azok az idők már régen elmúltak!

Ti már tudjátok, hogy elbasztátok, és az életetek nem más, mint a hibás döntéseitek következményeinek elviselése!

Az idő kerekét visszafordítani nem lehet, így marad a vallás, a spiritualizmus, az ön becsapás, a hazugságok, a házi kedvencek, no meg az alkohol és a depresszió…

És hogy mi kell egy férfinak?

Egy önálló, elbűvölő személyiséggel és önálló gondolatokkal rendelkező nő!

Kár, hogy önálló gondolkodásra képtelenek vagytok, mert ösztöneitek, hormonjaitok és a biztonság utáni sóvárgásotok hajt benneteket csalódásból csalódásba és kudarcból kudarcba…