Illúzió

A humán intelligencia magasan elterülő platójáról nézelődve és sokat beszélgetve a völgyben lakó, magukat embereknek nevező, de leginkább szőrtelen majmokra emlékeztető lényekkel, rájöttem:
illúziók rabjai vagytok!

Illúzió

És ezek az illúziók rányomják a bélyegüket egész életetekre, mert fordítva ültök a lovon, folyton hátra felé néztek, míg az élet előre halad. Ebből fakadóan a gyeplő nem a ti kezetekben van, nem tudjátok merre tartotok, viszont sokat méláztok és búslakodtok a hátra hagyott táj meg nem tapasztalt szépségein.

Ott van például az egyik legnagyobb illúzió, melynek oltárán oly sok mindent feláldoztok:
a biztonság illúziója!
Biztonságos, stabil és jól fizető munkát kerestek, ahelyett, hogy olyat választanátok ami minden reggel lázba hoz, ami sokkal inkább hobbi mint munka és ami a legjobban illik személyiségetekhez és képességeitekhez.
Olyan párt kerestek magatoknak aki mellett biztonságban érzitek magatokat, aki nem basz át, aki nem hagy el, ahelyett, hogy a lelki társatok megtalálására koncentrálnátok és olyan párt választanátok aki mellett pezseg az élet, és felforr a véretek.
Életbiztosítást, egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást köttök, magas falakat, városokat és civilizációkat építetek, hogy megvédjen benneteket a bizonytalantól.
De a bizonytalan, a kiszámíthatatlan, a folyton változó, az élet maga!
Az élet ellen, a változás és megújulás ellen védekeztek kézzel-lábbal.
De aki fél a víztől, ne menjen a tengerre…

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Illúzió

Másik kedvenc illúzióm, a szerelem illúziója.
Igaz ami igaz, óriási flash és csak a berushozott-bejavított-ordenáré készenlét vetekszik vele, de ha a hajnalban négykézláb hazaráncigált új házi kedvencet nem viszitek egyből másnap a szüleiteknek bemutatni, akkor miből gondoljátok, hogy a rózsaszín ködön át szemlélt aktuális cukorfalat tíz év múlva is ott lesz mellettetek?
Egyszerű a hormonokra bízni a választást, de a döntés következményeit már nektek kell viselni.
Mi a fontosabb, az illúzió és függőség, vagy az, hogy legyen mellettetek valaki, akire mindig számíthatsz és akit nem érdekel van e rajtad smink vagy szaros e az alsógatyád?
Talán jobb lenne olyan társat választani akivel jó csapatot alkottok, akivel ketten együtt többek vagytok mint kétszer egy.

Aztán ott van a boldogság illúziója.
Mindenki azt keresi és nincs is ezzel semmi baj, csak rossz helyen keresitek!
Mindig valamilyen külső feltételhez kötitek és ezért inkább valami szenvedélybetegségre hasonlít, mint egy, az életet széppé tevő és energizáló érzésre.
A boldogság belülről kell, hogy fakadjon, mert az élet ajándék!

Ha ma lenne életetek utolsó napja ugyanazt csinálnátok mint tegnap? És ugyanazzal töltenétek mint a tegnapot? Mit mondanátok búcsúzóul és kinek?

Ja, hogy ebbe felesleges belegondolni mert ez még nem az utolsó nap?
Na ez pedig a halhatatlanság illúziója…

Meleg hullám és hidegzuhany, avagy, ha halott lovon lovagolsz, szállj le róla!

Minden nap szembesülök vele, hogy lassan eltűnik a külsőségbeli különbség a két nem között. A 16-18 éves kis köcsögökről sokszor már csak úgy tudnám megmondani, hogy milyen neműek, ha megmogyoróznám őket! Viszont az biztos, hogy hiába lesz a világ androgünökkel tele pár éven belül, a férfi és a nő agyműködése és érzelemvilága teljesen különböző marad az idők végezetéig.

Meleg hullám és hidegzuhany

Miután az utóbbi időben legnagyobb meglepetésemre többször szembesültem vele, hogy nem kellek mindenkinek, kicsit vissza kellett vennem az arcomból. Mérhetetlen nagy egómban jelentős redukció állt be. Így gondoltam, nem árt, ha egyszer az életben megkérdezek pár embert (bár nagyon okos vagyok), hogy mi is volt az, ami miatt, magyarosan szólva, kibasztak, mint a macskát szarni? A férfi oldalt nagyon kedves hímnemű ismerőseim magyarázataiból merítettem.

Az alapesetek:

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

  1. Női aggyal úgy gondolod, hogy neked csak szex kell a másiktól, de idővel kiderül, hogy a mellett, hogy az illetőnek jó az állóképessége, az ágyon kívül is elvagytok, így lassacskán átesel a ló túloldalára és elkezdesz rá potenciális pasi-jelöltként tekinteni.

Amit mi nők ilyenkor csinálunk: megmondjuk neki, hogy meggondoltuk magunkat, és többet akarunk.

Amit a pasik ilyenkor csinálnak: Közlik, hogy „de hát csak szexről volt szó”. Értetlenkednek, hiszen pont te voltál az, aki nem akart többet.

Eredmény: Mi nők hetekig reménykedünk abban, hogy hiányozni kezdünk a másiknak, pedig ugye lyuk-lyuk, csak a keret más.

Férfivélemény: „Örülj neki, amíg van, aki megdug!”

„Be lettél téve abba a fiókba, ahol azokat tartjuk, akikkel csak dugni járunk össze. a fiókok között nincs mozgás.”

„Én miért nem találkozom olyannal, aki csak a testemet akarja?”

  1. Elkezdesz találkozgatni valakivel, de már nem jelented ki, hogy csak szexet akarsz, bár nem hiszed, hogy lesz belőle több. Női agyadból kifolyólag elkezdesz hozzá ragaszkodni, mert jó az állóképessége, és mert az ágyon kívül is elvagytok.

Amit mi nők ilyenkor csinálunk: egyre többet szeretnénk vele lenni, és elképzeljük, hogy ebből még akár kapcsolat is lehet.

Amit a pasik ilyenkor csinálnak: Közlik, hogy „de hát csak szexről volt szó”, bár ezt szó szerint nem mondták ki, csak feltételezték, hogy magadtól is rájössz abból, hogy elmondja, nem akar kapcsolatot.

Eredmény: Mi nők napokig reménykedünk abban, hogy rájön a pasi, mégiscsak akar kapcsolatot. Aztán pár hét múlva elmeséli milyen randijai voltak az utóbbi időben.

Férfivélemény: „Nem tehetek róla, hogy nem lettem szerelmes!”

„Ha azt mondjuk, hogy nem akarunk kapcsolatot, az azért van, mert nem akarunk kapcsolatot!”

  1. Női aggyal úgy gondolod, hogy elég volt a rock’n’roll-ból, és kéne egy állandó, meg szerelem, meg minden, ami miatt kiteheted facebook-ra, hogy kapcsolatban, így randizgatni kezdesz.

Amit mi nők ilyenkor csinálunk: találkozunk egy olyan pasival, aki nem akar kapcsolatot, és elmondja, hogy abban a bizonyos fiókban tárol a többi mellett. Mi belemegyünk.

Amit a pasik ilyenkor csinálnak: Örülnek, hogy belemegyünk, mert így sokkal egyszerűbb az életük.

Eredmény: Tudjuk, hogy nem ezt akartuk, és tanulva az előzőekből, nem is reménykedünk benne, hogy ebből több lesz. Randizgatunk tovább, abban bízva, hogy egy fiókkal feljebb kerülünk legközelebb.

Meleg hullám és hidegzuhany

Férfivélemény:

„Vagy odavan, vagy nem. A köztesekkel csak az időd húzod nincs már erre se neked, se nekem energiám. Ennyi.”

„Olyannal találkozgatsz, akivel nincs kilátásban semmi komoly… Na viszont csakhogy tisztázzuk, az a legritkább, hogy komolytalan komolyra forduljon, mert máshogy állunk hozzá. Lehet kedvesek meg figyelmesek vagyunk, de be lettél téve egy fiókba…be lehet csukni és nincs mindig szem előtt. 😀 ”

„Lehet, hogy kellemesen érzed magad egy meleg hullámban, de lépj ki a zuhany alól mielőtt még hidegre vált.”

Konklúzió: Sose állj le olyan pasival, akinek fiókos szekrénye van!!! 😀

Úgy ment, ahogy jött

Úgy ment, ahogy jött – mondta egyik barátom amikor elhagyta a háztartásbeli élettársa, aki összeállt egy cigánygyerekkel és kiment olaszba táncolni.

Igaz a lánykérés se volt Rómeó és Júliába illő, egy kelet magyarországi zsákfaluban találkoztak, ott hangzott el a következő mondat:

– Gyere fel velem Budapestre, jó dolgod lesz mellettem!

És úgy is lett: boldogan éltek, míg el nem váltak.

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Úgy ment, ahogy jött

Na de a párkapcsolatok ingoványos mocsarában nem nehéz eltévedni!

Úgy ment, ahogy jött

Van aki már az elején gellert kap, amikor a párja kedvenc videoját, a 2 Girls and 1 Cup-ot vetíti neki, és vannak akikben a romantikus érzéseket a tescos zacskó fejre húzása töri össze.

Sajnos általánosságban elmondható, rosszul választunk és párosítunk: csak szexet keresők akadnak össze komoly kapcsolatra és gyengédségre vágyókkal, perverzek prűdekkel, házas emberek házasodni vágyókkal, szerelmi bánatban szenvedők és sebeiket nyalogatók új románcra kiéhezettekkel.

De ha túl vagyunk az első döbbeneten, hogy bizony a párunk is ember, ő is büdöset fingik, és nem sminkkel az arcán született, neki is van, hogy kilóg a fika az orrából és időnként hangosan hortyogva felhorkant álmában, még mindig hátra van a fekete leves.

Mert egy idő után elfelejtünk önmagunk és önfeledtek lenni és fontosként, de mégis játékként felfogni az egészet.

És jön az agyalás, a kattogás: én hívjam vagy várjam meg hogy ő hívjon, milyen gyakran találkozzunk, mennyire mutassuk ki az érzéseinket, és mit mutassunk a kívülállóknak?

Aztán jönnek a kisebbrendűségi érzésből fakadó játékok és kompenzálások, a saját önbizalom növelése a másik önbizalmának csorbítása által, a féltékenységi jelenetek, a kamu hisztik, na meg a félrelépések.

Talán minden félreértés, bánat, fájdalom és elvesztegetett év mögött egy aprócska, alig észrevehető ok húzódik meg: nem ugyanabba az irányba haladunk.

Úgy ment, ahogy jött

Azonban ahhoz, hogy olyan társat találjunk, akinek az élete a miénkével egy irányba halad, tisztában kell lennünk saját magunkkal: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az ami fontos nekünk, mik a céljaink és elvárásaink.

Célok és kellő önismeret nélkül egész életünk értelmetlen bolyongás, állomásról állomásra, ahol folyton váltják egymást az útitársak.

Csak miután megszületett bennünk a cél, szállhatunk fel arra a vonatra ami céljaink felé röpít minket és talán az út során, megtaláljuk azt aki elkísér bennünket.