A cím akár korunk fiataljainak és kevésbé fiataljainak mottója is lehetne, akik az idősebb generációk némely tagjával ellentétben nem csak a két végén, hanem sokkal inkább disznópörkölővel égetik azt a bizonyos gyertyát minden irányból.
Talán a génjeinkbe kódolt világvége, a céltalan dekadencia, vagy csak a jómód okozta kényelem az oka, hogy a távolról oly normálisnak és konszolidáltnak tűnő hölgyek és urak esténként vérszomjas fenevadként vedelik a szeszt és a dekompresszió nélküli gyors merüléshez hasonlatosan, pillanatok alatt faszkészre isszák magukat.
Valami baj van a világgal…
Mert mi más lenne az oka, hogy akár hetente többször is teljes reset-et hajtunk végre magunkon?
Matrix ide vagy oda, a biztonság kedvéért egy 9 voltos elemet tartok az asztalomon mementóként, hogy sose feledjem, minden intelligenciám és öntudatom ellenére egy óriási, átláthatatlan és megfejthetetlennek tűnő rendszer része vagyok.
Rabja vagyok nemcsak saját testemnek, de érzéseimnek és gondolataimnak is. És honnan jöttek ezek a gondolatok és érzések? Mi az, ami az enyém? Mi marad ha lepucolom a hagymáról a szorosan egymáshoz tapadó héj-rétegeket?
És miért van az, hogy még mindig prehisztorikus félelmek irányítanak emberek milliárdjait, országokat és kormányokat?
Sokszor, mikor nyitott szemmel körbe nézek, a Huxley-féle szép új világot látom magam előtt, a szómát zabáló, önfeledten szórakozó, a fennálló rendet és rendszert soha meg nem kérdőjelező, dolgozó tömegek hömpölygő sodrában.
Még szerencse, hogy fent a hegyen, a diófa alatt, távol a világ zajától, más szelek fújnak. Csendes és nyugodt atmoszférája magával ragadja az embert, s a falevelek suhogásától, vagy a csontig hatoló novemberi nyirkos ködtől megváltozott tudatállapotban még az idő is máshogyan telik.
Ezért aztán nem szívesen hajtok át a sötét oldalra, hideg verejték mardossa kigyúrt testemet amikor át kell kelnem valamelyik hídon és magam mögött kell hagynom a budai hegyek védelmező ölelését.
Mindent meg is teszek, hogy amit csak lehet, elintézzek helyben. Sajnos azonban a legjobb éjszakai helyek Pesten vannak és miután túl jutottam a megerőltető napi két óra munkán és az édeskés, legalább nyolc órás pihenésen, nyakamba veszem a bűnös várost, mélyet szippantok a pesti éjszaka illatából és engedem, hogy ma este is magával ragadjon a flow. Mert minden este új kalandot, új arcokat, új lehetőségeket és új élményeket tartogat!