Kúrunk vagy nem kúrunk?

Szombaton kivételesen nem vérszagra gyűltünk a BoB-ba, mely egyesek szerint Bock Jóskáról, míg mások szerint a Bacardiról lett elnevezve és bár az igazság szerintem soha nem fog kiderülni, valószínűleg a kettő között lehet félúton, talán Bacardi of Bock, Bock of Bacardi, vagy valami hasonló lehet e rejtélyes név mögött…

De az estéhez visszatérve, a gyereknevelés okozta mókuskerékből rövid időre kiszabadult kedves barátunkat mentünk ünnepelni születésnapja alkalmából és e jeles alakalomra össze is gyűlt a kis csapat. Önfeledt jókedvemet ekkor még nem árnyékolta be, hogy hamarosan egy brazil szappanopera hőse lettem, egy szerelmi háromszög részeseként, ahol minden résztvevő olyan szekér után fut amely őt nem veszi fel.

Kínos dolog valakinek a szemébe mondani, hogy elég volt, hogy köszönöm az eddigieket, de ennyi volt, éppen ezért kerülni szoktam az ilyen és ehhez hasonló szituációkat, különösen ha nem is igazán van mit lezárni.
De gyorsan felmértem, ezen az estén ma ez nem lesz elkerülhető és a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása az eszkalálódó események katalizátorává vált.

A bárpultnál sarokba szorítva fejemhez is vágták, hogy el vagyok tűnve, sose veszem fel a telefont és, bár szerintem ez már önmagában választ ad sok felmerülő kérdésre, megkérdezték:
– Akkor most vége? Keressek magamnak mást?

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Sajnos ez a kérdés viszonylag gyakran elhangzik olyan helyzetekben is amikor semmi alapja nincsen, és bár tudom, hogy az illúziók rabjai vagytok, időnként gyakorolhatnátok némi önkritikát és kortyolhatnátok néhányat a realitás kesernyés vizéből!
Vettem tehát egy mély levegőt és a helyzet minden abszurditását félretéve igyekeztem minél határozottabb igent kipréselni a számon.

Győzelmem a helyzet felett azonban pirruszinak bizonyult, mert hamarosan visszatért és olyat kérdezett amire soha nem tettem volna egy forintot se, hogy egy nő szájából irányomba el fog hangzani!
– Egyszerű leszek és érthető, mert nem szeretem a dolgokat bonyolítani! Most kúrunk vagy nem kúrunk??

Nem tudom, hogy a nők a nem-et, hogyan fordítják le magukban, de remélem majd megírják kommentben mindannyiunk okulására, viszont erős a gyanúm, hogy a pasikhoz hasonlóan, gyakorlatilag bármilyen választ különböző erősségű és valószínűségű igen-ként értékelnek!

Nem volt ez másképp az én esetemben sem, mert a kérdést újra és újra, bár különböző hangszínben és hangsúllyal, de nekem szegezték. Ezt már a mellettünk álló srác se bírta szótlanul és megjegyezte, hogy ő nőtől bárpultnál ennél szebb mondatot még nem hallott. De hiába mondtam mindenki örömére, hogy az ismeretlen alak a dublőröm, nem menekültem ilyen könnyen.

Ám épp a legjobbkor lekeverték a zenét és haza mentek a legények, valamint az ifjú és érettebb hölgyecskék is. Hazamentem hát én is, kivételesen egyedül.
Attól tartok ez már az öregedés első jele. Lehet, hogy igaza van egyik barátomnak és ideje lassan megállapodnom?

Illúzió

A humán intelligencia magasan elterülő platójáról nézelődve és sokat beszélgetve a völgyben lakó, magukat embereknek nevező, de leginkább szőrtelen majmokra emlékeztető lényekkel, rájöttem:
illúziók rabjai vagytok!

Illúzió

És ezek az illúziók rányomják a bélyegüket egész életetekre, mert fordítva ültök a lovon, folyton hátra felé néztek, míg az élet előre halad. Ebből fakadóan a gyeplő nem a ti kezetekben van, nem tudjátok merre tartotok, viszont sokat méláztok és búslakodtok a hátra hagyott táj meg nem tapasztalt szépségein.

Ott van például az egyik legnagyobb illúzió, melynek oltárán oly sok mindent feláldoztok:
a biztonság illúziója!
Biztonságos, stabil és jól fizető munkát kerestek, ahelyett, hogy olyat választanátok ami minden reggel lázba hoz, ami sokkal inkább hobbi mint munka és ami a legjobban illik személyiségetekhez és képességeitekhez.
Olyan párt kerestek magatoknak aki mellett biztonságban érzitek magatokat, aki nem basz át, aki nem hagy el, ahelyett, hogy a lelki társatok megtalálására koncentrálnátok és olyan párt választanátok aki mellett pezseg az élet, és felforr a véretek.
Életbiztosítást, egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást köttök, magas falakat, városokat és civilizációkat építetek, hogy megvédjen benneteket a bizonytalantól.
De a bizonytalan, a kiszámíthatatlan, a folyton változó, az élet maga!
Az élet ellen, a változás és megújulás ellen védekeztek kézzel-lábbal.
De aki fél a víztől, ne menjen a tengerre…

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Illúzió

Másik kedvenc illúzióm, a szerelem illúziója.
Igaz ami igaz, óriási flash és csak a berushozott-bejavított-ordenáré készenlét vetekszik vele, de ha a hajnalban négykézláb hazaráncigált új házi kedvencet nem viszitek egyből másnap a szüleiteknek bemutatni, akkor miből gondoljátok, hogy a rózsaszín ködön át szemlélt aktuális cukorfalat tíz év múlva is ott lesz mellettetek?
Egyszerű a hormonokra bízni a választást, de a döntés következményeit már nektek kell viselni.
Mi a fontosabb, az illúzió és függőség, vagy az, hogy legyen mellettetek valaki, akire mindig számíthatsz és akit nem érdekel van e rajtad smink vagy szaros e az alsógatyád?
Talán jobb lenne olyan társat választani akivel jó csapatot alkottok, akivel ketten együtt többek vagytok mint kétszer egy.

Aztán ott van a boldogság illúziója.
Mindenki azt keresi és nincs is ezzel semmi baj, csak rossz helyen keresitek!
Mindig valamilyen külső feltételhez kötitek és ezért inkább valami szenvedélybetegségre hasonlít, mint egy, az életet széppé tevő és energizáló érzésre.
A boldogság belülről kell, hogy fakadjon, mert az élet ajándék!

Ha ma lenne életetek utolsó napja ugyanazt csinálnátok mint tegnap? És ugyanazzal töltenétek mint a tegnapot? Mit mondanátok búcsúzóul és kinek?

Ja, hogy ebbe felesleges belegondolni mert ez még nem az utolsó nap?
Na ez pedig a halhatatlanság illúziója…