Virtuális szürrealitás

– Doktor vagyok, van egy lakásom a 12-ben, van egy Mercedeszem, tele vagyok pénzzel és van egy hároméves kisfiam! – mondta a bájos, de erősen illuminált hölgy rögtön a bemutatkozás után a pesti éjszaka egyik gyöngyszemében.

– Állatorvos? – kérdem.

– Nem! Jogász! – felelte.

Ilyenkor mindig elgondolkozom, milyen elvárásoknak akarnak megfelelni ezek az emberek, miből gondolják, hogy a több száz képből, gondosan kiválasztott profil kép, a sípályán, gyors sminkelés után, vagy az egzotikus utazásokon, vagy sportautók mellett pózolós képek, vagy a néhány drága ruha, vagy drága autó kapósabbá teszi őket.

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Milyen az a világ, ahol ennyire fontosak a külsőségek, ahol a szépség és fiatalság virtuális illúziója fontosabb mint a rendszeres testedzés, ahol elég csak a képeken szépnek és gazdagnak látszani. Ahol az emberek folyamatos „show-off day”-ben élnek, ahol huszonéves lányoknak minden reggel az az első dolguk, hogy több centis alapozó réteggel fedjék el arcuk, általuk nem elfogadhatónak vélt, részleteit, akik után a párnámból alig tudom kimosni a szemfestéket.

A pesti éjszaka nagy csatatere az egymásnak feszülő álmoknak és vágyaknak. Sok szépreményű élet ment már veszendőbe a dupla whisky-kólák mámorában, vagy a wc-ben… A legtöbben akik vidékről felkerülnek a nagyvárosba a legrosszabbat ötvözik a nagyváros és a vidék mentalitásából: gondolkozásban és stílusban megmaradnak olyan avittnak amilyenek voltak, de az elvárásaikat és az egójukat nagyra fújja a nagyváros csípős hajnali szele. Ők azok, akik húszéves koruk óta nem cserélnek profilképet, mert már nem olyan hamvasak, a gének és az éjszakázás megtette a hatását…

Milyenek azok az emberi kapcsolatok, amikor testi-lelki jó barátnők, vagy testvérek vetik ki hálójukat ugyanarra a srácra? Aztán néhány hétnyi vagy hónapnyi mámor miatt nem beszélnek egymással hónapokig, akár évekig és a karácsonyi asztalnál feszült csend ül a levegőben.

Birtoklás és látszat boldogság, irigység és képmutatás, ezek lehetnének mottói korunknak. Magukat istennek és istennőnek tartó emberek tömegei róják céltalan útjukat nap mint nap, hogy aztán este magányosan, riadtan vegyék észre az újabb ráncokat a szemük körül és remegő kézzel bontsák ki a fizetési felszólító levelet.

Szerencsére vannak kivételek, akikben még van tartás, akiknek vannak céljaik és tenni is képesek értük. Akiknek az agyában a zárt osztályra emlékeztető valóságshow-k nem csináltak még teljes resetet.

Állok a bárpultnál miközben a fenti gondolatok cikáznak a fejemben. Gondolataim fonalát egy bájosra sminkelt lány szakítja meg.

– Mit iszunk?

– Én vizet, és te?

– Rád bízom.

– Tessék, egy rozé fröccs.

– Kösziii! Azért vettél bort mert az olcsóbb mint a whisky-kóla?

– Nem, azért, mert már így is alig állsz a lábadon.

– És van kokód?

– Nincs.

Aznap többet már nem láttam őt…

Randi bestof

– Első alkalommal nem szopok.

– Ugye te nem vagy zsidó?

– Egy éven belül gyereket akarok!

– Boldog szülinapot!!! – kézimunka után…

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

– Most kúrunk vagy nem kúrunk?

love-sex

– Felőlem azt csinálsz amit akarsz, csak vegyél el és tartsál el!

– Már bánom, hogy két kakaós palacsintáért odaadtam magam…

– Úristen már ennyi az idő?? Mennem kell, mert lassan felébred a barátom!

– Nagyon aranyos a kisfiam, majd megismered és csinálunk sok közös programot!

– Én olyan jól érzem itt magam, ideköltözök és hozzád megyek feleségül!

– Miért kellett egy évet várni arra hogy itt aludj?
– Azért mert egy beszari kis hülye picsa vagyok!

– Kérem ne használja a lányomat szexuális játékszerként!

– Ugye majd elviszel Velencébe??

– Ha leszoplak, az ugye nem megcsalás?

– Nem baj, ha jön a barátnőm is?

– Végre újra szerelmes vagyok…

– Miért nincs anyukáddal közös képed facebookon?

– Miért nem válaszolsz az üzeneteimre?

– Fuck me like a blackman!

 

Mi a boldogság?

Vajon boldog e az, ki még soha nem érezte, hogy valakiért mindent feltenne egy lapra, aki még soha nem találkozott olyannal, aki minden másnál fontosabb lett volna számára?

Boldog e az, ki az élet szürke egyhangúságában sodródva még soha nem tűzött ki magának olyan célt, mely egyszerre ijesztő és inspiráló lett volna?

Boldog lehet e az, ki nem törekszik a tökéletességre, aki nem keresi a mennyt és nem éli át a poklot?

Boldog lehet e az, ki megtalálta a paradicsomot, majd kiűzetett onnan?

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Sokáig nem hittem, hogy egyszer találkozok egy kicsi énnel, valakivel, akinek a belső iránytűje ennyire hasonló lenne az enyémhez.

Nem hittem, hogy megtalálhatom. És nem hittem, hogy elveszíthetem.

Az elveszített paradicsom mámorító emlékével a fejemben bolyongok a kopár pusztaságban és némi irigységgel a szívemben szemlélem azokat, akik még nem jártak ott.

Azt mondják boldogok a lelki szegények, de én azt mondom boldogok azok, akiknek már volt élet közeli élményük, akik már átéltek olyan intenzív érzéseket, melytől megállt az idő és megfolyt az öntudat. Akik belekóstoltak az Élet és a Boldogság mézédes nektárjába, még ha csak néhány percre, vagy néhány órára is.

fallen-angel

Bukott angyalokként vergődünk önnön hiúságunk fogságában, a fényt keressük öntudatlan bolyongásunkban, de a sűrű sötét földet túrjuk eltemetett és elfeledett kincsek nyomában.

Minden reggel új reményt szül és minden tavasz új virágokat, de vannak olyan találkozások, melyek gyökerestül tépnek ki minket megszokott környezetünkből és világnézetünkből, melyek örökre megváltoztatják az életünket.