A minap lenéztem a széles magyar alföld tenger sík vidékére, mely sokkal inkább hasonlított a magyar ugarra, mint Európa gyümölcsös kertjére. Volt egy kis elintézni valóm és közben nagynénémmel beugrottam a rokonokhoz is.

Már a lefele út is viccesen telt, sokat tanultam a közelgő világ végéről, melyről nénikém a piacon osztogatott szórólapokból és a helyi mindent tudóktól értesült.

Ahogy egyre kisebb és kisebb utakon haladtunk és a kis tanyák fölött kezdett derengeni a ködből előtörő nap fénye, a gémeskutak körül legelésző marhákról és baromfikról rám is átragadt a környék nyugodt szedáltsága és nagynénémből előtörtek a gyerekkori emlékek. Megértettem miért isznak errefelé ecetsavanyú sárfehér szőlőből készült bort víz helyett. Bár állni látszék az idő…

Az igazi jókedv és kacagás azonban még hátra volt.

Ebédidőben, minden előzetes értesítés nélkül, toppantunk be a rokonokhoz, mert ez volt nénikém megoldási javaslata az éhesek vagyunk, menjünk e étterembe kérdésre. Ennek ellenére egész jól vették az ívet és mivel vagy tíz éve nem láttak rögtön érdeklődni is kezdtek szerény életem felől.

– Apáddal nagyon sokat csibészkedtünk ám együtt fiatalon! És a lányokkal hogy állsz?

– Akadnak, akadnak, nincs okom panaszra…

– He, hát igen, apádnak is folyton csak a lányokon járt az esze! – na nem esett messze az alma a fájától gondoltam! Mert biztos ti is elgondolkoztatok már rajta, hogy az oly konszolidáltnak ismert szüleitek vajon milyenek lehettek húszas-harmincas éveikben! Ne lepődjetek meg, valószínűleg olyanok mint ti!

A régi táncok és szüreti bálok emlékei okozta felfokozott hangulatot csak nénémnek sikerült megtörnie kérdésével:

– És, eldöntöttétek már, hogy hova temettetitek magatokat?

Én ekkor már szakadtam a nevetéstől és a nyelvemet harapdálva, hogy hangosan fel ne röhögjek, próbáltam elosonni a mosdóba.

– A mosdó merre van?

– He, ha pisálni akarsz, akkor egyenesen előre, az előszoba végén van a WC.

Új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon indultam meg a bűnös város, Pest felé, mert már türelmetlenül várt rám a 21. század és a pesti lányok!