Nem vita tárgya, hogy a jelenkor, az eddigi korok legocsmányabbika. Sötétebb a sötét középkornál, materialistább és erkölcstelenebb, mint bármelyik kor, beleértve azokat is, amikor még az emberek csak kiszartak az ablakon, így betegségekkel tizedelve meg a magát mindenkor oly civilizáltnak tartó emberiséget. Ez az ocsmány faj mára eljutott arra a szintre, hogy wc-be szarik, papírt használ, de a gyomrából távozó salakanyaggal egy szinten tartja a kapcsolatait, azonosítja azzal a körülötte élő embereket, bemocskolva ekképp saját magát is. Az emberek a pénzközpontúság, az önzés, és a csalódástól való félelem miatt egyre gonoszabbak, ridegebbek és távolságtartóbbak, így azok a fogalmak, mint bizalom, barátság, hit kezdik értelmüket veszteni.

Volt idő, mikor azt gondoltam, tudom, mit jelent barátnak lenni és milyen, mikor valakit annyira közel érzel magadhoz, hogy az életedet is rábíznád. És a tudat, hogy ő van neked, már-már olyan eufórikus érzést kelt benned, mint maga a szerelem. Persze, gyerek fejjel sok minden idealizáltabb volt, és csak a csalódások sorozatával tisztult ki a kép mind jobban és jobban. Mivel mára rájöttem, lövésem nincs arról, mégis mit várhat el az ember egy baráttól, gondoltam, megnézem, mit mondanak nálam okosabb emberek a témában.

Segítségül hívtam a Wikipédiát: ”A barátság egy összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság egyéni vonatkozásban lelki, vagyis érzelmi, anyagi és kognitív erőforrás. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.”

„A feltétel nélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte, igaz barátság alapja ebben rejlik. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük… Itt már bicsaklik és csorbul ez a nemes érzelem.
Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt, a másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés…” – írja Duló Attila, aki a témában sok művet publikált.

A letűnt idők idealista bullshitelő elképzelései ezek! Mert mi van ma?? Szar se! Érdekkapcsolatok vannak minden szinten:

• Jó ruháid vannak, és egy a méretünk, ezért öribari!
• Minden pasi téged akar megdugni, de amelyiknek nem sikerül, annak én is jó vagyok, ezért frendsipforevör!
• Mindig van nálad pénz sörre/van nálad kóla/-fű/stb., ezért bírlak!
• Rád valamiért buknak a csajok, míg rám nem, úgyhogy de szeretek veled bulizni!
• Meg akarlak dugni, de nem adod, így azt kamuzom, hogy mekkora barátok vagyunk, hátha egy közös bebaszásnál összejön.
• Sikeres vagy a munkádban, így veled mozgok, hogy építsem a kapcsolatrendszerem.

És sorolhatnám bármeddig. A lényeg, hogy a kapcsolatok 99%-át az érdekek mozgatják, és aki körülnéz rendesen, biztosan talál kis geci férgeket a közelében, aki valamilyen okból kiszipolyozza, vagy ő maga az a kis geci féreg, aki más farvizén evez.

A másik, amiért nagyon sokszor beszopják a kevésbé rosszindulatú, ámde életképtelenebb, önmagukat csak párban/közösségben definiáló emberek, az a szeret- és a figyelemhiány ténye. Az, hogy annyira ki vagyunk éhezve egy jó szóra, kedvességre, hogy mindent képesek vagyunk odadobni, ha ezt látszólag megkapjuk. És ha megkaptuk, olyan lesz, mint a legjobb kokain, még több kell belőle. Akkor is megvesszük a következő adagot, ha egyszer-kétszer szar minőségűt kaptunk, mert bízunk benne, hogy előbb-utóbb megkapjuk ugyan azt. Pontosan ez az oka annak, hogy egy ember benne ragad egy teljesen felesleges, nem neki való, sőt időnként inkább hátráltató szociális kapcsolatban, legyen az párkapcsolat, vagy egy baráti kör.

Az, ha valami nem nekünk való, összefüggésbe hozható a mondással, amit manapság egyre gyakrabban hallok, miszerint Minek ellenség, ha az embernek ilyen barátai vannak?

A kérdés jogos, ha a társaságod tagjai mindig fikáznak valakit a jelenlétedben – nyilván, ahogy hátat fordítasz veled is ezt teszik. Vagy, ha bármilyen területen korlátozva érzed magad velük – közös tevékenységetek olyan, egyébként bárkivel végezhető dologra korlátozódik, ami egyébként sem visz előre (pl. csak bebaszni tudtok együtt). Vagy, ha zsarolnak, megkárosítanak, lehúznak, beletipornak a lelkedbe… Egy igazi fasz vagy, ha hagyod, és helyette inkább vegyél egy kutyát, aki hozzád bújik, de van sansz rá, hogy leharapja a fél karod!!!

Lássuk be: az emberek gecik. Ha te vagy a gecik célpontja, az szépen szólva szopás. ne szopasd be magad azzal még jobban, hogy a barátaidnak nevezed őket!