A humán intelligencia magasan elterülő platójáról nézelődve és sokat beszélgetve a völgyben lakó, magukat embereknek nevező, de leginkább szőrtelen majmokra emlékeztető lényekkel, rájöttem:
illúziók rabjai vagytok!

És ezek az illúziók rányomják a bélyegüket egész életetekre, mert fordítva ültök a lovon, folyton hátra felé néztek, míg az élet előre halad. Ebből fakadóan a gyeplő nem a ti kezetekben van, nem tudjátok merre tartotok, viszont sokat méláztok és búslakodtok a hátra hagyott táj meg nem tapasztalt szépségein.

Ott van például az egyik legnagyobb illúzió, melynek oltárán oly sok mindent feláldoztok:
a biztonság illúziója!
Biztonságos, stabil és jól fizető munkát kerestek, ahelyett, hogy olyat választanátok ami minden reggel lázba hoz, ami sokkal inkább hobbi mint munka és ami a legjobban illik személyiségetekhez és képességeitekhez.
Olyan párt kerestek magatoknak aki mellett biztonságban érzitek magatokat, aki nem basz át, aki nem hagy el, ahelyett, hogy a lelki társatok megtalálására koncentrálnátok és olyan párt választanátok aki mellett pezseg az élet, és felforr a véretek.
Életbiztosítást, egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást köttök, magas falakat, városokat és civilizációkat építetek, hogy megvédjen benneteket a bizonytalantól.
De a bizonytalan, a kiszámíthatatlan, a folyton változó, az élet maga!
Az élet ellen, a változás és megújulás ellen védekeztek kézzel-lábbal.
De aki fél a víztől, ne menjen a tengerre…

Másik kedvenc illúzióm, a szerelem illúziója.
Igaz ami igaz, óriási flash és csak a berushozott-bejavított-ordenáré készenlét vetekszik vele, de ha a hajnalban négykézláb hazaráncigált új házi kedvencet nem viszitek egyből másnap a szüleiteknek bemutatni, akkor miből gondoljátok, hogy a rózsaszín ködön át szemlélt aktuális cukorfalat tíz év múlva is ott lesz mellettetek?
Egyszerű a hormonokra bízni a választást, de a döntés következményeit már nektek kell viselni.
Mi a fontosabb, az illúzió és függőség, vagy az, hogy legyen mellettetek valaki, akire mindig számíthatsz és akit nem érdekel van e rajtad smink vagy szaros e az alsógatyád?
Talán jobb lenne olyan társat választani akivel jó csapatot alkottok, akivel ketten együtt többek vagytok mint kétszer egy.

Aztán ott van a boldogság illúziója.
Mindenki azt keresi és nincs is ezzel semmi baj, csak rossz helyen keresitek!
Mindig valamilyen külső feltételhez kötitek és ezért inkább valami szenvedélybetegségre hasonlít, mint egy, az életet széppé tevő és energizáló érzésre.
A boldogság belülről kell, hogy fakadjon, mert az élet ajándék!

Ha ma lenne életetek utolsó napja ugyanazt csinálnátok mint tegnap? És ugyanazzal töltenétek mint a tegnapot? Mit mondanátok búcsúzóul és kinek?

Ja, hogy ebbe felesleges belegondolni mert ez még nem az utolsó nap?
Na ez pedig a halhatatlanság illúziója…