Irigykedve nézitek az Erzsébet-hídon, a sebességhatár két-háromszorosával átcsapató, sávok közt cikázó német és szlovák rendszámú luxus autókat, amint a Hegyalja úton felkapaszkodva hazafelé viszik a szerintetek boldog és elégedett sofőrjeiket?

Mit akartok? Mire vágytok?

Hű társra, sok pénzre, szabadidőre?

Ha már láttatok, hallottatok ezt-azt az életben, tudjátok, hogy a hű társ csak hollywoodi illúzió, de gazdag, vagy legalábbis annak tűnő embereket már láttatok.

Szabadidőtökkel meg nem sokat tudtok kezdeni, ha néha rátok is esik pár órácska, rögtön leültök a TV elé agysejteket pusztítani, aki pedig társasági fajta, valamelyik közösségi oldalon építgeti hálózatát, farmot gondoz, klánokkal háborúzik.

Villamoson zötykölődve a reggeli ködben, a reggeli kávé kesernyés ízével a szátokban, jobb napjaitokon – amikor nem az irigykedésé a főszerep -, eljátszotok a gondolattal: milyen jó is lenne gazdagnak lenni, délben kelni, egész nap csak faszt verni és segget vakarászni.

De vajon ti melyik csoportba tartoznátok? A szánalmas vagy az irigylésre méltó gazdagok közzé?

Mert a szánalmas gazdagoknál kevés szánalmasabb teremtény él ezen a bolygón.

Ők azok akik mindent megtehetnének, utazhatnának, sportolhatnának, sportautókkal verethetnének, gyönyörű nőkkel élhetnének luxus környezetben, medencés házakban. Kipróbálhatnának mindent, még olyan dolgokat is amiről ti még csak álmodni se mernétek. Boldogan élhetnének a szeretteikkel, és annyi időt töltenének velük, amennyit csak akarnak.

De ehelyett folyton csak panaszkodnak: unalmas és szar az életük – állítják.

Aztán ott élnek még a hegyen azok, akik csak gazdagok szeretnének lenni, s ezért gigantikus adóssághegyet görgetve maguk előtt, napról napra keményen megküzdenek azért, hogy megkeressék a hiteltörlesztésre valót. Ők azok, akik nem képesek más életstílust elképzelni mint a három számjegyű munkaórákat tartalmazó heteket és az ezért kapott hét számjegyű fizetést, amit persze kötelességtudóan lenulláznak a hónap végére.

A túlfeszített munka és az unalom okozta stresszből kicsírázva alakulnak aztán ki a jó környéken a rossz szomszédságok, mely mint tudjuk török átok.

Egyik ismerősöm úgy érezte, nem fér már el a szaunának elkeresztelt hatvan négyzetméteres házikó a telkén, így hát gondolt egyet és merészet, beépítette a tájvédelmi területet, joggal bízva abban, hogy a határidő lejárta után kisajátíthatja. Így is lett volna, ha pár héttel a határidő lejárta előtt valamelyik jó szomszédja fel nem nyomja az önkormányzatnál. Le is kellett bontania a szaunát, de nem adta fel, harminc millióért megvette a szomszéd telket. A mosoly csak akkor fagyott az arcára, amikor kiderült, hogy a telek forgalmi értéke erősen konvergál a nullához, mivel védett erdőt vásárolt meg a parasztja. Azóta is hirdeti, a remény hal meg utoljára!

Sok lányról gyorsan lecsúszik a bugyi, amikor begördül a terepjáró, a távirányítós kovácsoltvas kertkapun át a mélygarázsba, ahonnan lift visz fel egyenesen a nappaliba. A közös érdeklődés erős kötelék minden kapcsolatban, így aztán az ifjú budai párokat is összeköti a közös pénzégetés élvezete.

Megaterasz giga kilátással, a garázsban parkoló BMW-k és az asztalra kihúzott csíkok tartják életben a gazdagság düledező illúzióját.

Mert azt, hogy az igazi gazdagság a bankoknál és a főbérlőknél van, csak kevesen tudják.