Két óra munka, nyolc óra pihenés, tíz óra szórakozás

A cím akár korunk fiataljainak és kevésbé fiataljainak mottója is lehetne, akik az idősebb generációk némely tagjával ellentétben nem csak a két végén, hanem sokkal inkább disznópörkölővel égetik azt a bizonyos gyertyát minden irányból.

Talán a génjeinkbe kódolt világvége, a céltalan dekadencia, vagy csak a jómód okozta kényelem az oka, hogy a távolról oly normálisnak és konszolidáltnak tűnő hölgyek és urak esténként vérszomjas fenevadként vedelik a szeszt és a dekompresszió nélküli gyors merüléshez hasonlatosan, pillanatok alatt faszkészre isszák magukat.

Valami baj van a világgal…

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Mert mi más lenne az oka, hogy akár hetente többször is teljes reset-et hajtunk végre magunkon?

Matrix ide vagy oda, a biztonság kedvéért egy 9 voltos elemet tartok az asztalomon mementóként, hogy sose feledjem, minden intelligenciám és öntudatom ellenére egy óriási, átláthatatlan és megfejthetetlennek tűnő rendszer része vagyok.

Rabja vagyok nemcsak saját testemnek, de érzéseimnek és gondolataimnak is. És honnan jöttek ezek a gondolatok és érzések? Mi az, ami az enyém? Mi marad ha lepucolom a hagymáról a szorosan egymáshoz tapadó héj-rétegeket?

És miért van az, hogy még mindig prehisztorikus félelmek irányítanak emberek milliárdjait, országokat és kormányokat?

Sokszor, mikor nyitott szemmel körbe nézek, a Huxley-féle szép új világot látom magam előtt, a szómát zabáló, önfeledten szórakozó, a fennálló rendet és rendszert soha meg nem kérdőjelező, dolgozó tömegek hömpölygő sodrában.

Még szerencse, hogy fent a hegyen, a diófa alatt, távol a világ zajától, más szelek fújnak. Csendes és nyugodt atmoszférája magával ragadja az embert, s a falevelek suhogásától, vagy a csontig hatoló novemberi nyirkos ködtől megváltozott tudatállapotban még az idő is máshogyan telik.

Ezért aztán nem szívesen hajtok át a sötét oldalra, hideg verejték mardossa kigyúrt testemet amikor át kell kelnem valamelyik hídon és magam mögött kell hagynom a budai hegyek védelmező ölelését.

Mindent meg is teszek, hogy amit csak lehet, elintézzek helyben. Sajnos azonban a legjobb éjszakai helyek Pesten vannak és miután túl jutottam a megerőltető napi két óra munkán és az édeskés, legalább nyolc órás pihenésen, nyakamba veszem a bűnös várost, mélyet szippantok a pesti éjszaka illatából és engedem, hogy ma este is magával ragadjon a flow. Mert minden este új kalandot, új arcokat, új lehetőségeket és új élményeket tartogat!

Kúrunk vagy nem kúrunk?

Szombaton kivételesen nem vérszagra gyűltünk a BoB-ba, mely egyesek szerint Bock Jóskáról, míg mások szerint a Bacardiról lett elnevezve és bár az igazság szerintem soha nem fog kiderülni, valószínűleg a kettő között lehet félúton, talán Bacardi of Bock, Bock of Bacardi, vagy valami hasonló lehet e rejtélyes név mögött…

De az estéhez visszatérve, a gyereknevelés okozta mókuskerékből rövid időre kiszabadult kedves barátunkat mentünk ünnepelni születésnapja alkalmából és e jeles alakalomra össze is gyűlt a kis csapat. Önfeledt jókedvemet ekkor még nem árnyékolta be, hogy hamarosan egy brazil szappanopera hőse lettem, egy szerelmi háromszög részeseként, ahol minden résztvevő olyan szekér után fut amely őt nem veszi fel.

Kínos dolog valakinek a szemébe mondani, hogy elég volt, hogy köszönöm az eddigieket, de ennyi volt, éppen ezért kerülni szoktam az ilyen és ehhez hasonló szituációkat, különösen ha nem is igazán van mit lezárni.
De gyorsan felmértem, ezen az estén ma ez nem lesz elkerülhető és a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása az eszkalálódó események katalizátorává vált.

A bárpultnál sarokba szorítva fejemhez is vágták, hogy el vagyok tűnve, sose veszem fel a telefont és, bár szerintem ez már önmagában választ ad sok felmerülő kérdésre, megkérdezték:
– Akkor most vége? Keressek magamnak mást?

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Sajnos ez a kérdés viszonylag gyakran elhangzik olyan helyzetekben is amikor semmi alapja nincsen, és bár tudom, hogy az illúziók rabjai vagytok, időnként gyakorolhatnátok némi önkritikát és kortyolhatnátok néhányat a realitás kesernyés vizéből!
Vettem tehát egy mély levegőt és a helyzet minden abszurditását félretéve igyekeztem minél határozottabb igent kipréselni a számon.

Győzelmem a helyzet felett azonban pirruszinak bizonyult, mert hamarosan visszatért és olyat kérdezett amire soha nem tettem volna egy forintot se, hogy egy nő szájából irányomba el fog hangzani!
– Egyszerű leszek és érthető, mert nem szeretem a dolgokat bonyolítani! Most kúrunk vagy nem kúrunk??

Nem tudom, hogy a nők a nem-et, hogyan fordítják le magukban, de remélem majd megírják kommentben mindannyiunk okulására, viszont erős a gyanúm, hogy a pasikhoz hasonlóan, gyakorlatilag bármilyen választ különböző erősségű és valószínűségű igen-ként értékelnek!

Nem volt ez másképp az én esetemben sem, mert a kérdést újra és újra, bár különböző hangszínben és hangsúllyal, de nekem szegezték. Ezt már a mellettünk álló srác se bírta szótlanul és megjegyezte, hogy ő nőtől bárpultnál ennél szebb mondatot még nem hallott. De hiába mondtam mindenki örömére, hogy az ismeretlen alak a dublőröm, nem menekültem ilyen könnyen.

Ám épp a legjobbkor lekeverték a zenét és haza mentek a legények, valamint az ifjú és érettebb hölgyecskék is. Hazamentem hát én is, kivételesen egyedül.
Attól tartok ez már az öregedés első jele. Lehet, hogy igaza van egyik barátomnak és ideje lassan megállapodnom?

Atomvillanás jobbról – Balatonsound 2012

Az idei BalatonSoundra alaposan átgondolt tervekkel érkeztem!
A korábbi évekkel ellentétben, csendes rozéfröccsözést terveztem, ismerkedést, spanoskodást, zenehallgatást és végül de nem utolsósorban azt, hogy megint ne másoktól kelljen megtudnom miket műveltem. Hogy életemben először, ne csússzon ki a kontroll az első tíz percben a kezeim közül!

Sajnos a terv füstbe ment már az indulás után pár perccel, amikor csendesen elkezdtem házi pálinkát iszogatni a hátsó ülésen, ahova egy agyhalott, magát jó nőnek tartó, zenitjén messze túljutott némber miatt kerültem, aki azt hitte bérelt helye van barátom kocsijának jobb egyén. Meg is kapta a leoltást, többet nem is zavart minket a hétvégén!

Szállásunkra már enyhe szalonspiccel érkeztünk, gyorsan körbehugyoztuk a helyet, hogy másnap legalább a szag alapján visszataláljunk, majd gyorsan megindultunk a pokol tornáca felé!
Útközben még begyűjtöttünk pár telefonszámot, melyek remek lehetőséget nyújtanak a másnapi Barchoba játékra: na ez vajon ki lehet? A szőke, a barna, vagy esetleg X?

Darkest Desire - prémium kézműves étcsokoládék

Hogy Sven Väth milyen volt nem tudom, addigra már sűrű plazma szállt körém és az éj ólom szárnyakkal telepedett rá a vállamra.
De reggel mikor már tisztult a köd, csodákat láttam magam körül, barátját féltékenységi jelenet közben hasba rúgó tizenhétévestől kezdve az ámokfutó, tucatnyi biztonsági ember által is alig fékezhető, német kissrácig.

De ne higgyétek, hogy zombi tábor volt Zamárdiban! A modern elektronikus tánczenéké és a huszonéves kiscsajoké volt a főszerep! Na meg a tizenéves kissrácoké, hogy társaságunk lány tagjainak hétvégi teljesítményét se hagyjam ki a sorból!

A hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb és hogy az ének az esőben kutya fasza a kúrás az esőben-hez képest! Ezt már csak a kúrás a Toitoi-ban verhetné, de lassacskán a WC-szex kezd megszokottá válni a brigádunkban.

Eredményes és tanulságos volt a hétvége több szempontból is! Sokat fogyasztottunk és sokat költöttünk!
Kiderült hogy részeg lányt nem érdemes haza vinni ha az ember nem akar másnap szart takarítani a fürdő faláról és hogy egyes barátainknak felesleges szállást foglalnunk mert naponta többször megteszik a Zamárdi-Budapest utat. Már csak egy sárga rendszámot kéne nekik szerezni…

Egyesek már vasárnap elmenekültek, megrémülve addigi teljesítményüktől és a még fennálló további lehetőségektől, de a kemény mag lent maradt még meghallgatni TaleOfUs-t és Guy Gerber-t!

Szerintem zeneileg a vasárnap, pontosabban a hétfő hajnal mindent vitt.
Igaz kicsit elcsúszott a hajnali indulásunk és délelőtt lett belőle, de az Agip kúton a tojásrántotta és a Latte Macchiato mindenért kárpótolt!

Élményekkel gazdagon és a leggyengébb agysejtektől megszabadítva értünk haza és vetettük magunkat nagy lendülettel a jól megérdemelt pihenésbe!

Jövőre újra találkozunk, egy évvel öregebben, de sokkal ordenárébban!
Byebye Zamárdi!