Az idei BalatonSoundra alaposan átgondolt tervekkel érkeztem!
A korábbi évekkel ellentétben, csendes rozéfröccsözést terveztem, ismerkedést, spanoskodást, zenehallgatást és végül de nem utolsósorban azt, hogy megint ne másoktól kelljen megtudnom miket műveltem. Hogy életemben először, ne csússzon ki a kontroll az első tíz percben a kezeim közül!

Sajnos a terv füstbe ment már az indulás után pár perccel, amikor csendesen elkezdtem házi pálinkát iszogatni a hátsó ülésen, ahova egy agyhalott, magát jó nőnek tartó, zenitjén messze túljutott némber miatt kerültem, aki azt hitte bérelt helye van barátom kocsijának jobb egyén. Meg is kapta a leoltást, többet nem is zavart minket a hétvégén!

Szállásunkra már enyhe szalonspiccel érkeztünk, gyorsan körbehugyoztuk a helyet, hogy másnap legalább a szag alapján visszataláljunk, majd gyorsan megindultunk a pokol tornáca felé!
Útközben még begyűjtöttünk pár telefonszámot, melyek remek lehetőséget nyújtanak a másnapi Barchoba játékra: na ez vajon ki lehet? A szőke, a barna, vagy esetleg X?

Hogy Sven Väth milyen volt nem tudom, addigra már sűrű plazma szállt körém és az éj ólom szárnyakkal telepedett rá a vállamra.
De reggel mikor már tisztult a köd, csodákat láttam magam körül, barátját féltékenységi jelenet közben hasba rúgó tizenhétévestől kezdve az ámokfutó, tucatnyi biztonsági ember által is alig fékezhető, német kissrácig.

De ne higgyétek, hogy zombi tábor volt Zamárdiban! A modern elektronikus tánczenéké és a huszonéves kiscsajoké volt a főszerep! Na meg a tizenéves kissrácoké, hogy társaságunk lány tagjainak hétvégi teljesítményét se hagyjam ki a sorból!

A hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb és hogy az ének az esőben kutya fasza a kúrás az esőben-hez képest! Ezt már csak a kúrás a Toitoi-ban verhetné, de lassacskán a WC-szex kezd megszokottá válni a brigádunkban.

Eredményes és tanulságos volt a hétvége több szempontból is! Sokat fogyasztottunk és sokat költöttünk!
Kiderült hogy részeg lányt nem érdemes haza vinni ha az ember nem akar másnap szart takarítani a fürdő faláról és hogy egyes barátainknak felesleges szállást foglalnunk mert naponta többször megteszik a Zamárdi-Budapest utat. Már csak egy sárga rendszámot kéne nekik szerezni…

Egyesek már vasárnap elmenekültek, megrémülve addigi teljesítményüktől és a még fennálló további lehetőségektől, de a kemény mag lent maradt még meghallgatni TaleOfUs-t és Guy Gerber-t!

Szerintem zeneileg a vasárnap, pontosabban a hétfő hajnal mindent vitt.
Igaz kicsit elcsúszott a hajnali indulásunk és délelőtt lett belőle, de az Agip kúton a tojásrántotta és a Latte Macchiato mindenért kárpótolt!

Élményekkel gazdagon és a leggyengébb agysejtektől megszabadítva értünk haza és vetettük magunkat nagy lendülettel a jól megérdemelt pihenésbe!

Jövőre újra találkozunk, egy évvel öregebben, de sokkal ordenárébban!
Byebye Zamárdi!